Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - Oltyán Béla: A lírikus Déry ars-poetikája
OLTYÁN BÉLA A lírikus Déry ars-poetikája (Részlet) Az 19.18—19-es forradalmak bukása után saétrajzó magyar emigráns írók csoportjaiban különféle ars-poetikai, magatartásbeli tendenciák, árnyalatok alakulnak ki. Kassákék bécsi Ma-körére pl. a kiábrándultság s a szélsőséges avantgárd eszközök jellemzők; Komját Aladárék (az Egység c. lap) csoportja pedig — ha esetenként szűkítő, proletkultos vonásokkal, s avantgárd nyelvezettel is — a marxista eszmeiségű szemléletet képviselik. Déry Tibor ekkor bontakozó lírája, e szélső pólusok közötti területen sajátos színt, karaktert testesít meg. Kassák úgy látja, hogy a munkásság forradalma azért bukott el, mert az osztály szellemileg nem volt eléggé érett, művelt a hatalom birtoklására, s jövőbeni szellemi „előnevelése” még hosszú ideig tarthat, ezért (A máglyák énekelnek — után) lemond a forradalmat hívó-idéző mágikus képek vetítéséről. S ha nem is veszi át soha egyénivé gyúrás nélkül az izmusok hatását, s ha maga is az avantgárdot alkotó egyéniségek közé tartozik, ekkori versei karakterében erős dadaista jelleg uralkodik. Déry alkotásaiban viszont, minden csalódása ellenére, ekkor is fel-felvillan- nak egy eljövendő (eljöhető) forradalom látomásai. Igaz: első kötetét tekintve (Ló, búza, ember Béos, 1922.) poetikailag, líra-történetileg a Kassákhoz való viszonyításban bizonyos elkésettség is mutatkozik Déry részéről. Sok ver "ében Kassák 1818—19-ben írt műveinek alaphangulatát éli újra, pl. a Mint a plakát- oszlop c. alkotásában is, melynek reménytelenségből, csüggedésből felszikrázta- tott dacos akarása mintha Kassák „hirdetőoszlop”-ával rímelne. Emberileg, al- kotáslélektanilag azonban mindez jól jellemzi Déry sokrétű belső magatartását, s szemléleti, eszmei jellegüket tekintve pillanatnyilag több megőrzött hitet és érzelmi forradalmiságot árulnak el. A plakátoszlophoz kiáltva így szól: ... — Tépd le bősz kényszerzubbonyát a száraz törvényeknek s vastag vattával bélelt álmaidból törj ki és dűlj el ferdén utcák süvítő gépházának fellázadt roncsa! — magas homlokodra lenyúlva tereimből hadd írjam fel öles betűkkel és égő transzparenssel a szabadság hangos dicséretét és vérvörös reklámjait hadd fessem fel zúgva az örök forradalomnak! A lázadás hangjának gyökerei sok ágból táplálkoznak. A társadalmi forradalom óhaja, az „örök” jelzővel elmosódottabbá tett eszmeiséggel, s pantheisz- tikus dinamizmussal párosul, mely úgy véli megvalósíthatónak szabadító célját, hogy mindent mozgósít a gépies pályára kényszerítő törvények ellen: 53
