Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Erdész Gabriella: Judit megérkezik, A dívány (elbeszélések)
nököl, meg szervez, menedzseli a feleségét, egyszóval a nyakán élősködik. Aki még idekinn is tökéletesen strici, milyen lehetett otthon, mert ez az ember hamisíthatatlanul az; de Hedva a férje miatt nem izgatja magát és senkiért sem, ezért is kötötte föl magát az anyja, talán ez megrendítette Hedvát, de nála sosem lehet tudni. Mert megszokta, hogy csak lébecol, és mindig mindent megkapott ingyen. A DÍVÁNYT IS kapja föl a fejét Mirjam, és csillogó barna szemeit, amik mint a leghűségesebb farkaskutyákéi egyszerre nevetnek és sírnák, de mindig bennük a szomorúság, ami csak kétezer, ötezer év alatt egy nősténykutya szemében felhalmozódhatott, szóval Mirjam anyára emeli a szemét: A DÍVÁNYT IS! és anya elfelejt jézusmária mártírja grimaszt vágni, mert azon kivételes pillanat jött el, amikor figyel a lányára, sőt épp az érdekli, amiről beszél, és megrendíti a lánya, és tényleg, de egészen tényleg lesi, mit fog Mirjam mondani. A díványt, — kérdi anya. Az a dívány, amit én annyira szerettem volna, és amikor a nagymama megvette nekem, de tényleg nekem vette meg a nagymama. És anyu előtt, hogy aztán pillanatok töredékein átfutva megint elmosódott köddé váljék, egy külvárosi pékség tűnik fel, zsemlékkel és bucikkal. És a sógora basszusával, ahogy odaszól Rózsikénak, drágám csináljon nekem még hatból rántottét, meg esernyők és az anyja, aki elsején őrá a legkisebbre rámosolyog és odaad ötven pengőt, amit az idősebb lányaitól kapott, hogy ne legyenek gondjai, meg egy kislány, aki ledobja a kötényét és így inkább valószínűtlenül sovány és való- színűtlenül fürge fiúnak hat, amint a trafik előtt áll és megnézi az árakat, mindez átfut anyu agyán. Egy ilyen hónapelején lehetett, amikor megvették Mirjamnak a kisdíványt, és betették a nyárikonyhába az ablak mellé, akkor Mirjam itt aludt, a saját, régóta áhított díványán, a másik ágyon a nagymama — a nagymamával egy szobában, mert ahol kisdívány és nagymama, abból a helyiségből egyből szoba lett. Akkor ott aludtunk egész héten, aztán Rózsi és Eszti összevesztek és nagymama leköltözött Szalókra (mert elege volt belőlük és nem akart részt venni a lányai civakodásában) és Rózsi férje kiköltözött a nyárikonyhába, mert Rózsi vele is összeveszett, és a kisdíványt bevitték a nappaliba. Attól kezdve Hedva aludt rajta. HEDVÁÉ LETT A DÍVÁNY is! Kiabál Mirjam, és engem te magaddal vittél a Bocskai utcai lakásba, de a díványt otthagytuk, attól kezdve mindenki elfelejtette, hogy azt ÉN KAPTAM A NAGYMAMÁTÓL, még évek múlva is úgy emlegette mindenki, hogy a HEDVA DÍVÁNYA, és ha lehet, Mirjam szemei még nagyobbak, anyu ellágyul, amit többnyire csak akkor szokott, ha szentimentális filmet néz, vagy színházban van, egy pillanatra felélénkül, szinte együttérez a lányával: Nahát ez a Rózsi, akkor is az egész család miatta ... Mirjam még mindig a díványnál tart, tízéves és bizakodva néz anyára: Szólhattál volna, hogy az az én díványom és magunkkal visszük a Bocskai utcába! Anya értetlenül mered a lányára, egész tekintete azt fejezi ki, hogy elsőszülöttje teljesen hülye. Mirjam szeméből pillanatok alatt felszárad a nedvesség, kiszárad a tekintete, elfordul az anyjától. Salom Eliézer, köszön dohányfüstös hangon a belépő szomszédnak. És legalább negyvenöt éves, anya pedig egy tömbből faragott, kortalan visszautasítás, lánya kitaszítottságának értetlen szemlélője. 530
