Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám - TANULMÁNY - Kőháti Zsolt: Igazságkeresőben (Urbán Ernőről)

ban szabadult föl, és így gyakran azt — vagy éppen azt! — érte sérelem, aki pedig az új világ jöttét a leginkább várta, remélte, sürgette, a méltatlanok, sőt: bűnösök szerencséjéről nem is szólva.” Urban kezdettől tudatosította szocialista örökségünk megbonthatatlan folyamatát: 1945-höz mindig 1919-et társította, a felszabadítókhoz — bár nem azonos nagyságrendről, véráldozatról, történelmi feladatról (tehát puszta „viszonosságról”) van szó — a Szovjet-Oroszországért harcoló magyar internacionalisták kétszázezrét!

Felszabadulásunk kis és nagy, oldott és feszült pillanatait, kis és nagy hőseit idézte azonos érdeklődéssel és tisztelettel. S közben önmaga felszabadulását is végigpergette, teljesebben, mint korábban, vállalt kiegészítésekkel, korrekciókkal (pl. a Tűzkeresztség keletkezéstörténete).

XJrbán Ernő gazdag, zabolátlan életművét a több cimváltozatú Nemcsak kenyérrel cimű regény szegélyezi: Válaszút címmel 1974. szeptember 1-től közölte folytatásokban a Népszabadság. S tudjuk: műhelyében ördögi kör címmel is illette; nagyobb szabású vállalkozás első darabja lett volna. Ott buzgólkodnak papírja fölött segítő szellemei: Balzac, s pályája végén a kezdetet meghatározó Móricz Zsigmond. S mottószerű, epigrammatikus megjegyzésében első novelláskötetének címe jelzi a folytonosságot: „A jelen epikus ábrázolása — különösen korszakváltó társadalmi viharok idején — mindig kemény dió volt.”?L

Cselekményvázlatot publikál; pörlekedik a magukat találva érző névtelen vagy nevüket jelző levélírók tucatjaival.?^Kikéi a falun helyenkint uralkodó áldemokrácia ellen. Megrajzol ismét — mint ekkoriban, s újabban Galgóczi Erzsébet, Galambos Lajos is — egy új elnöktípust, melynek képviselői „nem a hatalomvágy, hanem a megfeszített munka és a gyors, mutatós, nagy hasznot eredményező vállalkozások megszállottjai.” Előzményként (az egész életmű tanúsága mellett) ismét művészi részkutatások sorakoznak: újra csak A láthatatlan barikád-ból az Egy kis lazítás meg a Jubileum.

Vállalni kell a kritikusnak ezúttal is — végül is — a kegyetlen kérdés megválaszolását: arányban van-e itt készület és vállalkozás a tehetséggel, s a megvalósulás eredményével? Urbán „kismesteri” értékrendjének kulcskérdése ez. Az arány újra csak megbomlik; a Nemcsak kenyérrel mint művészi teljesítmény alatta marad az írott malaszt-nak s még inkább a regényírói csúcsot jelző Menyasszonytánc-nak.

Győré tsz-elnök testesíti meg a föntebb körvonalazott új — veszélyes — vonásokat hordozó vezetőtípust. Körülötte jobbára az Urbán-regények régebbről ismert figurái — vérbő, nagyratörő asszony, franciás műveltségű entellektüel, befolyásolható-habozó „paszkonca” típus, megyei „nagyfőnök” stb. — mozognak; túlontúl ismerősek a cselekmény egyes fordulatai is.

Lényeges és időszerű észrevétele Urbénnak, hogy az egyéni érdek mellett bonyolultabb érdekviszonyok nehezítik a társadalmi érdek felé való igazodást — s az ábrázolás művészi feladatát is. Csakhogy a frontok rajzába ismét anekdotikus árnyalat szü- remkedik, így például a közöst a saját privilégiumának tekintő „ötök” ábrázolása inkább kedélyes, semmint ellenszenvet keltő. Urbán becsületes művészi erőfeszítéseit igazolja, hogy sem Győré, sem az ellene küzdő Pungor — „ön- és közveszélyes” igazmondó — nem győz, de kialakul egy egészségesebb légkör, hatékonyabb működést ígér egy — tudományos alapot sem nélkülöző — társadalmi kontroll a györék és pungo- rok vitájábanüL.

Ilyenformán a Nemcsak kenyérrel magán hordja Urbán Ernő életművének sajátos, azonosságot sugalló jegyeit, egyszersmind a „metamorphosis urbaniensis” vonásait.

Urbán Ernő „kétszeresen is szerencsés ember”-nek tartotta magát. Büszke volt arra, hogy „viharos kor krónikása” lehetett a tűzvonalban, s bár a pillanatot tükrözték írásai, „egy emberközpontú, emberre szabott történelem margójára rovódtak."-Nem túlságosan nehéz feladat ezek után azt öszegezni: miért is kedvelik az olvasók széles rétegei?

Rokonszenves mindenekelőtt a stílusa. „Mozgalmasan fogalmaz — állapította meg róla Abody Béla — ; ha nem is nagyon pontos, de bővérű képei, kalandos képzettársításokra serkentő, dinamikus nyelvi ötletei írói sikerének fontos és takaros eszkö46