Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 6. szám - Takács Imre: A harag emlékezése, Beszélgetés, Az ünnep szétszedése (versek)
Az ünnep szétszedése — az első esemény egy ciklusból — Eltávoznak a rétről az angyalok. Lecsatolt szárnyaikat piszkos-fehér halomba rakják a kopasz háton. Egyikük a somfából hajlított íjj kifeszített húrjával egy száraz tuskóban botot pörget, és mikor a fa tüzet fog, a toll pihés lobánca közé dugja be a szikrát. A legtöbben már civilben, mások csak most bújnak ki a hosszú selyemingből. Fölvillan egy-egy fenék, van, aki el se fordul, míg átöltözik. — Mit büdösítesz vele? — kiáltja egyikük a tűzgyújtónak. — Nem lész már te sem Lucifer! Puskaporfüst szaga az égő tolinak kesernyéssé teszi a légkört körülöttük. A pici láng kilyukasztja a szárny-kazalt, pöndörödve, zsizsegve elfeketülnek a pihék, szárak, és földob egy fekete füstgomolyagot a begyulladt összessége az angyal-kellékeknek, és pöfög még több gomolyagot is, míg felére, tizedére sül, megkérgesedik vas-színűre, moréna-kő nagyságú kenyér-formájúra. A levegő reszket a fekete-parázs kurgán fölött, mert annak a lyukacsaiból süvít a forróság. — Azon se csodálkoznék, ha most így fölröpülne, mint egy energiákkal teli Föld-komp, különben tök-üresen ... ! És amikor elszéledezni kezdenek: — Hamu-piskóta, hogyha kihűl, a szél is szétszedi majd! — Láttad, a lángja is milyen fekete volt? — Mint amikor Van Dyck-barnát keverünk a kadmiumsárga közé. 492
