Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Ipari forma-életforma
PÉNTEK IMRE Ipari forma-életforma BESZÉLGETÉS POHÁRNOK MIHÁLLYAL, AZ IPARI FORMATERVEZÉSI TÁJÉKOZTATÓ KÖZPONT OSZTÁLYVEZETŐJÉVEL Anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk: ipari tömegtermékek alkotják tárgyi környezetünket. Otthon, a munkahelyen, a közösségi érintkezés színterem. Az ipari formák zajtalan egyszerűséggel, feltűnés nélkül átalakították tárgyi világunkat, meghatározzák környezetünk jellegét, minőségét, tevékenységünk körét, megszervezik körülöttünk a teret. Közérzetünket, ízlésünket, hangulatunk messzemenően befolyásolják. Áldás ez vagy átok? Siránkozzunk személytelenségükön, uniformizált alakjuk láttán vagy legyünk elégedettek a szükségletek mind szélesebb körű kielégítését tapasztalva? Futószalagon készíthető sorozatgyártmányokra van-e szükség vagy egyedi darabokra, kézműves remekekre? Jól funkcionáló, hasznos, mindenki által elérhető termékek vagy design-csodák mutatják a jövőbe vezető utat? Bele kell-e törődnünk abba, hogy a tömeges fogyasztásra szánt használati tárgyak, berendezések többsége ormótlan kiábrándító látványosság, semmint célszerű, kézhez álló eszköz? Az ipari forma szolgálhatja-e az emberi „tartalmakat” vagy az elidegenedés sokkhatásait fokozza az elviselhetetlenségig? A forma nem más, mint kereskedelmi trükk? Válaszolni egyértelműen szinte lehetetlen. A vita elméletben ép gyakorlatban világszerte folyik. Egy biztos: a mai magyar ipar is elérkezett arra a szintre, amikor a forma problémává válik. Az áruválaszték nem növelhető annak a végiggondolása nélkül, hogyan tovább? Az mindenki előtt világos, hogy az életminőség fokozása érdekében tartós olcsó, „flexibilis” használati értékű, nagy szériában gyártható termékekre van szükség. A fogyasztók „nyomása”, választási lehetőségének bővülése egyre inkább arra ösztönzi az üzemeket, hogy komolyan válaszoljanak az igényesség kihívására. Kiváló árukkal, tetszetős cikkekkel. Soha nem látott, a társadalmi és a tudományos-technikai forradalom által inspirált életmódváltozás zajlik ma nálunk. S késik az ezt kibontakoztató, értelmező tárgykörnyezet kialakítása. Új igények születtek: késik — feszültséget keltőén — kielégítésük. Az elavult kínálat nem felel meg a bontakozó hajlamoknak, életnívónak, átalakuló szokásrendnek. A környezet tárgyi kultúrája (vagy kulturálatlansága) emberi minőséget is hordoz. Kellene hordoznia. Humanizáló funkciója van a „második természetnek”, az önmegvalósítás dologi szövedéke, az emberi lényeg elsajátításának tárgyiasult feltétele. Nem valamiféle semleges struktúra, amit külsőleges jegyekkel, dekorációval kell fogyasztásra alkalmassá tenni. Mindezek a változások, — a hiánygazdálkodás felszámolásával együtt — idézték elő, hogy 1975-ben a Minisztertanács határozatot hozott az ipari formatervezés hatásosságának fokozására, az ipari termékek színvonalának a tervezés által történő emelésére. Ez az intézkedés megváltoztatta a formatervezés intézményrendszerét is. Megszűnt az Iparművészeti Tanács és feladatait három egymástól elkülönülő intézmény között osztották meg. így jött létre az Ipari Formatervezési Tanács, a Képző és Iparművészeti Lektorátus Iparesztétikai Osztálya valamint az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ. Pohárnok Mihállyal, a Tájékoztató Központ vezetőjével a magyar design kezdeteiről, helyzetéről, lehetőségeiről és feladatairól folytattunk beszélgetést. * 456