Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete

7.6 kapu” a hegeliánusan is felfújt német „kis körökre”: „Nem vagyunk olyan művészek, hogy egyetlen frázissal elintézzünk olyan problémákat, amelyek megoldásán két nép dolgozik”. S megnevezett címzettként itt éppen legkevésbé az augsburgi Allgemeine Zeitung érdekes.

Itt végszava ez: „Szilárd meggyőződésünk, hogy nem a gyakorlati kísérlet, hanem kommunista eszmék elméleti kifejtése az, ami igazán veszélyes, mert gyakorlati kísérletekre, még ha tömeges kísérletek is, ágyukkal lehet válaszolni, mihelyt veszélyessé válnak, de eszmék, melyek intelligenciánkat hatalmukba kerítették, melyek érzületünket meghódították, amelyekhez az értelem hozzábilincselte lelkiismeretünket, — ezek olyan láncok, amelyekből az ember nem tépheti ki magát anélkül, hogy szivét szét ne tépné, olyan démonok, amelyeket az ember csak úgy keríthet hatalmába, hogy aláveti magát nekik. De az augsburgi újságnak nyilván még sohasem volt alkalma megtudni, mi az a lelkiismeretfurdalás, amely akkor támad az emberben, amikor szubjektív kívánságai fellázadnak saját értelmének objektív ítéletei ellen, hiszen nincsen sem saját értelme, sem saját ítélete, sem pedig saját lelkiismereíe”34.

JEGYZETEK

1. Hészlódosz: Munkák és napok, 180. (Sarkad! János: Görög vallás — görög Istenek. Gondolat, Bp. 1974. 96. 1.)

2. vö. MÉM 4. köt. Bp. 1959. 373. jegyzet.

3. A következményekre tekintő „dilettáns” Benedek István a 18. század közepén zajló háború-sorozatot nevezte első világháborúnak: „A franciák ebben az időben sokat beszéltek és írtak arról, milyen nagy hasznot ígér a tudomány az emberiségnek, a hasznosításhoz azonban náluk jobban értettek az angolok. A háborúk mindig sokat lendítettek a tudomány gyakorlati alkalmazásán, s e század közepén bőven nyílt erre alkalom: az osztrák örökösödési háború, Frigyes sziléziai hadjárata, az angol—francia- spanyol gyarmati háború, s végül a hétéves háború a szövetségesek és ellentétek szövevényét hozta létre, és amikor 23 évi torzsalkodás után 1763-ban végre elcsitult ez az első világháború, egyedül Anglia került ki győztesen belőle: jóformán veszteség nélkül jutott egy világ- birodalomhoz, és gazdaságilag erősebb lett, mint valaha volt. Az ipari fellendülés és a nagyszabású tőkésedés korszaka kezdődött.” (Benedek István: A tudás útja. Gondolat, Bp. 1976. 192. 1.) Ezidőben, de jó messze — ahová még Hegel görbülő tekintete se ér majd — megszületett a Függetlenségi Nyilatkozat is.

4. „Az 1848-as forradalomnak (— s igy a miénknek, a marxi „népek méhrajának” is. BGy. —), mint sok elődjének, különös sors jutott. Ugyanazok az emberek, akik leverték, váltak — mint Marx Károly sokszor mondotta — végrendeletének végrehajtóivá. Louis Napoleon kénytelen volt megteremteni az egységes és független Olaszországot, Bismarck kénytelen volt Németországot a maga módján felforgatni és Magyarországnak bizonyos

függetlenséget visszaadni, az angol gyárosoknak pedig nincs jobb dolguk, mint hogy a Népchartát törvényerőre emeljék” — irta Engels 1892-ben (,,’A munkásosztály helyzete Angliában’ Bevezeté- sé”-ben).

Számunkra „A dolog veleje azonban — Bismarck politikája” igy, s eképpen Marx e tárgyú levele Wilhelm Liebknechthez (MÉM 34. köt. Bp. 1975. 203. és 312—314. 1., s ehhez a 344., 28. és 206. jegyzetek). S egyáltalán: igen figyelemre méltó, amit Marx s Engels Bismarckról s vele kapcsolatban ír. Különösen ott, ahol a történelmi közfigyelem néha csak Bécsig futja a szuszból.

A Németországot a maga módján felforgató Bismarckról az 1878. december 18-i Tribune-interjúban Marx vélekedéseként ez állt: „Napóleont a bukása előtt lángésznek tartották — utána bolondnak mondták, Bismarck ugyanígy jár majd. Németország egyesítésének ürügyén des- potizmus létesítésébe kezdett. Hogy hová akar kilyukadni, az mindenki előtt világos . . .” (uo. 512. 1.)

5. MEM 1. köt. Bp. 1957. 25. 1. — A MEM- kötetbe felvett „Luther mint döntőbíró Strauss és Feuerbach között” szerzője nem Marx, hanem maga Feuerbach. Ennek egyértelmű bizonyítottságáról is körültekintően tájékoztat Ágh Attila: Feuerbach és az ifjúhegeliánus mozgalom c. tanulmánya. Magyar Filozófiai Szemle, 1977/6. 615—634. 1.

6. MEM 1. köt. Bp. 1957. 77. 1.

7. Hérodotosz, VIH. 8. (Szabó Árpád: Periklész kora. Magvető, Bp. 1977. 47. 1.)

8. MEM 1. köt. Bp. 1957. 85. 1.

9. Platón: Szókratész védőbeszéde (A nősténykentaur. Európa, Bp. 1977. 77. 1.); Hegel: Előadások a filozófia történetéről, H. köt. Akadémiai, Bp. 1959. 70. 1.