Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 1. szám - TANULMÁNY - Kőháti Zsolt: Igazságkeresőben (Urbán Ernőről)

és bizalmatlanságot” is hivatott volt oszlatni: a nép hagyományaira, kultúrájára túlzott nyomatúkkal, de a — falusiaknak szánt — kiadványok „profiljának” megfelelően apellálva. Tegyük hozzá: egyébként a népi kultúráról, a „kincskereső” Kodályról lelkes hozzáértéssel szól ekkoriban (Bartók már némileg háttérbe szorul). Írói eszménykeresésének eredményét Móricz Zsigmondról kiadott tanulmánya jelzi: mint majd később Mikszátlrőt, „fejedelem”-nek ábrázolja őt, aki „valóban birtokába vette minden népével egyetemben a kicsi Magyarországot." „Nagy író volt, talán a legnagyobb elbeszélő költőnk Arany János óta” — summázza véleményét (nem szótévesztés, hanem az értékelés tudatos mozzanata, hogy költőnek nevezi Móriczot), s a móriczi téglaprogramhoz, a 40-es évek parasztfődskolájának hagyományához mint közvetlen előzményhez kapcsolja „a nemrég született kollégiumokat”.

Hiteles kép tehát, hogy a Pirkadás című regény ifjú Biczója éjjel a marxizmust tanulja. A felszabadulás utáni években „az új párttagok átnevelése” is folyt: önnevelés útján akár, ahogyan Mesterházi Lajos is megörökítette ezt a nagy, de a hályogkovács rettenetét is hozó korszakot a Hazafiak iskolájában. Nem kevés — általánosan jellemző — illúziót is kifejezett Urbán Ernő 1947-ben tett megállapítása: „Az elméleti tudás ugyanis lehetővé teszi, hogy a bekövetkező eseményeket előre lássuk.”9 Az elméletnek ez a prakticista túlbecsülése vezetett nála is a kultúra szerepének és felelősségének mérhetetlen fölértékeléséhez, a Horthy-kor falusi kulturális színvonalától kérve számon, „hogy valamennyi európai ország közül mi hittünk legtovább a németeknek s ez a balga hit majdnem a nemzet életébe került”.10 Mindez — úgy érezzük — nem lényegtelen ahhoz, hogy Urbánnak a felszabadulás utáni pályáját helyesen értékeljük.

Urbán Ernő — politikai feladatának megfelelően (a Magyar Kommunista Párt sárvári járásának titkára lesz — tagsági könyvének kelte éppen £945. április 4. —. „jó ötvenezer hold szétmérésében” működik közre), a felszabadító hadsereg őrnagyának, Gorkunovnak az ösztönzésére is — természetes könnyedséggel vált át prózára mint fő műfajra a felszabadulás után. Érdemes mégis legalább egy pillantást vetni költészetének elapadására.

Verses meséivel a negyvenes évek elején jelentkezett — bennük a népköltészet Ludas Matyi-s forradalmi indulatai húzódtak meg, s kiszélesedve a szocialista országok népi hagyományaival, vállalt megnyilatkozási területe ez a műfaj a negyvenes-ötvenes évek fordulójáig.

„Mitru apó elbeszélése nyomán” az országépítés friss eseményeit foglalja verses mesébe: ezüstkardnak láttatva — háborúnak békére váltását is érzékeltetve — qz aszályt elűző öntözőcsatornát. — Nem is olyan könnyű ekkoriban verses mesét írni: az emiatt elmarasztalt Juhász Ferenc egyik felszólalása is tanú rá.'1 S hogy milyen lehetőségeket rejt e műfaj: éppen Urbán bizonyíthatja Szén Szulimán és a három pajtás kalandjaival, s e kötete nem is erőszakoltan kerül egy elismerő kritikai méltatásban az Uborkafa mellé.12 Valóban: a játszadozó gyerekek és a visszautas!tottan megsértődő Szén Szulimán — a kőszén — „konfliktusa”, a szénhiány miatt megálló élet rajza a pedagógiai okító szándék mélyén a szövetségi politika, az anyagellátás, a munkaerőhelyzet zavarait sugallja, s nem hiába ígéri meg végül a szenet kibékítő „három pajtás”: „hogyha felnő, a bányába / felvételét kéri”.

Tündérmajor című kötete (1950) semmiképpen sem volt érdektelen költői búcsúvétel, noha Nagy Péteren kívül nemigen tartották számon értékeit. Pedig — s itt a „metamorphosis urbaniensis" újabb fordulópontja — a kritika melléállása tovább éltette volna Urbán ban a költői önbizalmat, s különösen a verses epikát fejleszthette volna figyelemre méltó módon.

A címadó poéma szívügye volt Urbán Ernőnek: zenés rádióváltozatát (1950) sokra tartotta a költő. Nem csupán az Arany János-i epika hagyományai elevenedtek meg itt, hanem a harmincas évek Illyés Gyulájának elbeszélő költészetéből is merít Urbán. S miközben — a tartalmilag menthetetlenül sematikus — Marika (1060 százalék) című poémájában a Balassi-strófa egy sajátos változatát teremti újra, benne egyszersmind József Attila hanghordozását is érzékeljük.

38