Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete
tanulmány BARANYAI GYÖRGY A születés emlékezete I. Bár ő sem szakállal, s „már halántékán ősz hajjal jő a világra”1, már nyilatkozása kezdetén, szinte az alma materből s a „feresztő tekenőből” feladja a nagy végszavakat. Történik ez ott, ahol a „társadalmi nyilvánosság” s „szerkezetváltozása” új minőséget kibontó arányban s fáziseltolódásban is élő már, hiszen a gazdaságot s szerkezetváltozását megelőzően gyakorolt. Aihol a világtörténet-filozófia „a germán világ”- ra poentirozottan s az új totalitáslogikával kidolgozott, közzétett, tudott, vitatott és — óhajtott. S hogy nemcsak „alapját vesztő felépítmény” megnyilatkozása ez, de az alapját húzóé is, azt a teoretizáló progresszió szivárványskálájú tevékenysége demonstrálja. — Amikor az anglikán sziget már a folytonos gazdasági csatanyerés pragmatizmusában és a napóleoni álmok elimináltságában2 kegyes világ a „szabad- gondolkodóknak” is, Copyright Homo Sapiens — hiszen a birodalmi mechanika hatalmas lendkerekei már kellően forognak, így az odavetődő szó nem akadály, inkább olajoz —, s amikor a francia eszmék sem cibálják már s még az avenue du Bois de Boulogne lombkoronáit, melyek alatt majdan „A pénz esetei”-ről is tűnődött Ady, a „kizárt harmadik’’-ban, az egység nélküli Németországban hatalmas szótermelés folyik, melyben hatalmas gondolatok körvonalazódnak. Nálunk ilyesmit — de a mi mértékeink szerint — leginkább a két reformnemzedék mutatott. A nagyvilág újdonságainak hazai talajba való átültetését szorgalmazó élmunkássereg. A második nemzedéket az első világháború3 fejezte le, az elsőt a szabadságharc elbuktatói. Hatásában ugyanaz. De amíg itt a szabadságharc leverését s az önkényes csendet követő dualizmus a győztes általi külső kényszerítésű, a vesztesnek nyújtott hurkos mézesmadzag — „ptolemaioszi hurok”, kényszerű-retrográd pályaelem —, s ezért lezáró, lebilincselő jellegű dominórendszer volt, hiszen az Ausztriára poentirozott Monarchia ilyen — Ausztria meg 1866-tól Poroszországra poentirozott —, mely a „bomlás virágzásában” haladt, addig — megfordítva — a korabeli Németországban belső kényszerű, s ezért indító és expandáló jellegű — „a germán világ”-ra poentirozottságot alaposan is megvalósítani akaró — a Poroszországra poentirozott vaskancellári tett. Ami akkora különbözőség, hogy a vezérlőpultoknál találkoztak is, miként a paradoxonok.4 S hogy ne az „ö mondta”-féle tekintélyelvi érvelés pythagoreusi misztikuma kapjon emlékezésünkben főhelyet, Marx nagy végszavait majd rendre megidézzük. Hatalmas felsirások ezek, egy új élet kereső hangjai: Az első, — intelme a németeknek, honfitársainak — attól a rómaitól való, aki a birodalom korrumpálódó államapparátusát az idealizált germán törzsi társadalommal összehasonlítva mutatta be korának. 160 évvel ezelőtt, 1918. május 5-én született Kari Marx. 430
