Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - Ágh István: Jótettért jól járj!

mentett. Csak azt sajnálom, mért nem álmodtam három kívánságot. Nagyon bánt ez engemet. A csodálatos makkból csak egyre tellett. Megsokasodott és fölfalták a disznók. De hátha találkozik vad kondásukkal mégegyszer. Alkalmat kellett volna adnom még két kívánságra. A másodikkal megszelídíthetné őket, a harmadikkal nem engedné, hogy az uraság elvegye őket tőle.

HANGOK: Köszönjük Struga manó!

STRUGA: (Elmenőben.)

Struga manó, Struga manó, nem látható, csak hallható, mert trappol ám piros lován a szekrényben a zöld mohán,

de minden évben egy napon, a sátoros vasárnapon mutatja csöpp tekintetét egy ennyi-mennyi semmiért,

előrántja a balkezét, balkeze után jobbkezét, pislog a népre, mit tegyen, meghajlik illedelmesen,

a bámészkodók fölvidulnak, bukfencezik a publikumnak, bukfencből fencbe bukik, ha a búcsú búcsúzik.

395