Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom
— Jó, jó... De úgy, mint emberek. Nem jöttem zavarba, mégis megkerültem a kérdést, mert hirtelen kevésnek látszott az, amit tudok róluik. Az ötvenes évek végén három évig újságíró voltam a megyei lapnál. De ennek már két évtizede. A hetvenes évek eleje óta rendszeresen megfordulok a városban, könyvemhez gyűjtöm az anyagot. Fölkerestem vezetőket is, tárgyaltam velük többször. Köztük van olyan is, aki azóta már nincs a helyén. Veszprém nevezetes arról, hogy erős a vezetők fluktuációja. Másokat régről ismerek, velük baráti vagy jó viszonyban vagyok. Mondhattam volna neveket a pártbizottságról, az egyetemről, a tanácstól, a faárugyártól, a téeszből, a lapkiadó vállalattól, a szerkesztőségből. S mondhattam volna a máshol is érvényes lényeget: minőségre nem egyformák. Mert bár a jóra való igyekezetben nincs hiány, a vezető minősítése mégis aszerint történik, hogy a tervezésben, döntésben, irányításban mennyire szakszerű, eredményes, állhatatos, körültekintő, leleményes és fegyelmezett. Megfelelő-e a munkastílusa? A munkamegosztás felépítéséből következik, hogy vannak vezetők, akiket bizonyos társadalmi vonal fölött a lakosság nagy része csak futó látogatásokból, az újságokban megjelenő nyilatkozatokból, riportfényképekről vagy az ünnepségek díszemelvényeiről ismer. A megye — s áttételesen a város — két legfőbb vezetője a megyei pártbizottság első titkára és a megyei tanács elnöke. Dr. Radnóti István a megyei tanács elnöke. Régtől fogva ismerem, mégis egy véletlenül elejtett mondat indított arra, hogy erőltessem a hatalomról és a vezetésről szóló beszélgetéseket. Az elejtett mondat pontosan így hangzott el a megyei tanács második emeletén egy zsúfolt, kietlen hangulatú irodában: — Képzelje, hivatott az elnök, mint gépírónőt, leültetett, a titkárnőjével kávét hozatott és megkérdezte: mi a baj? Ilyen egyszerűen és közvetlenül, mint ahogy én most. Hát, ez nekem óriási volt! Egy elnöktől!... A tapasztalt ember nem vidám. Külsőre Radnóti is kedvetlen ember benyomását kelti. Megtévesztő küsőség? Eredetileg kertész. Növényi élettanból doktorált. Ez kifejezd, hogy milyen kapcsolatban van a természettel. Tágabb értelemben. Nem jár az erdőbe vadászni, horgászni sem szokott, motorcsónakja nincs. Radnóti és a motorcsónak vagy a vadászat összeilleszthetetlen. A természet élettani rendje az ő szemében csodálatra méltó. A természettel való viszonya boldog és zavartalan. A természet az élet felismeréseinek a kútja. Ez volna a magyarázata annak a komoly, sőt odaadó figyelemnek, amellyel a tárgyaló partnerokat, kérelmezőket, barátokat hallgatja? Mindent meg lehet tőle kérdezni. A legnagyobb sérelem is előadható. Mindenkim segítene, de mindenkin nem lehet segíteni. Minden értelmes vállalkozás barátja, de nem minden értelmes vállalkozás oldható meg. Ennek a tudata fejeződik ki az arcán. Két hónappal az elhangzott mondat után találkoztunk Dalatonfüreden. Ö ott lakik, én abban az időben Füreden béreltem szobát, így nyugodt körülmények között beszélhettünk. Radnóti nem nagy jelentőséget tulajdonított a témának, én azonban érdekes összefüggésekre számítottam. Mielőtt fölmentünk a szobámba, tettünk egy kényelmes kört a sétányon. Ki tudja miért, szerettem volna lesétálni vele a teniszpályáig, de nem erőltettem. Szobám ablakából kinézve erdő vett körül bennünket, s csaknem a teniszpályáig láthattam el. A gépírónőről szólva nagy általánosságban megjegyzést tettem a hatalom és az ember viszonyára. Radnóti türelmesen hallgatott, mint ki már idejövet tisztában volt a reá váró megpróbáltatásokkal. így válaszolt: — Az emberi tartást meg kell őrizni a hatalomban is, ez a legnehezebb. Valami nagy emberi megpróbáltatáson kell ahhoz keresztül menni, hogy igazán is emberek maradhassunk. Akinek minden jól ment, nem biztos, hogy mint vezető is, ember tud maradni... Nem szabad elfelejteni, hogy az emberek a legnagyobb problémájukkal jönnek hozzám, és én bármennyire fáradt vagyok, megoldást és igazságot váró emberekkel állok szemben. Egy rossz határozat nagyon meg tudja keseríteni az emberek életét. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az apparátus ne intézze, hanem elintézze! 357
