Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom
makiban csökkent a hatalom megszemélyesítésének a jelentősége, sőt a demokrácia segítségével sikerült valamelyest gátat szabni az örökös hatalmiak és beosztások kialakulásának — a hatalmat mégis egyéniségek (vagy egyének) testesítik meg. A szocialista társadalom, elveiből kiindulva különösen érzékeny az egészséges rotációra. A minden áron való rotáció feleslegesen zavarja a folyamatosságot, de beláthatatlan következményekkel járó aránytévesztés volna a „folyamatosság” érveivel örökös hatalom- és beosztásbizományok kialakulását elősegíteni, amikor egy-egy vezető intézménnyé lépteti elő önmagát, megakadályozva vagy egészségtelenül csökkentve a rátermett fiatal szakemberek beáramlását az irányításba. Azaz: a hatalomba. Az egyensúly megteremtése nehéz művelet. És az ember! Vajon képes megteremteni magában a társadalmi- és az önérdek egyensúlyát? Azzal a tudattal, hogy a folyamatosság érdekében szükség van rá, hisz a társadalom a legkisebb ügyben is most már évtizedekben gondolkodik, egyben viszont a birtokában lenni annak az emberi-morális fejlettségnek is, hogy ezzel a kivételezettnek látszó helyzettel semmilyen formában sem szabad visszaélni. Nem mindig sikerül. Lefelé haladva a hatalom ranglétráján, fokozatosan előtérbe lép az egyéni ambíció és a jellem meghatározó szerepe. Ez a magyarázata annak, hogy azonos hatalmak (beosztások) birtokában az egyik emberséges marad és nagyszerű tettekre sarkallja a környezetét, míg a másik csak önmaga jelentőségének felfújásával törődő, basásko- dó teher a közösség nyakán. Felidézem dx. Radnóti István megyei tanácselnök szavait: „Nem szabad elfelejteni, hogy az emberek a legnagyobb problémájukkal jönnek hozzám, és én bármennyire fáradt vagyok is, megoldást és igazságot váró embereikkel állok szemben. Egy rossz határozat, egy figyelmetlen, nem körültekintő intézkedés nagyon meg tudja keseríteni az emberek életét...” A hatalom megszerzése és megtartása különböző műveletek. Más-más tulajdonságokra van szükség. A hatalom megtartása' nehezebb, de legalábbis bonyolultabb. A hatalom megtartásában tartós a kockázat. Az emberi alkalmatlanság miatt elveszített hatalmat erkölcsileg sehova se lebet átmenteni. Legfeljebb gyakorlatilag, ami viszont hosszú távon többé be nem hozható veszteségeket jelent a hatalom számára. A hatalom megtartása nemes emberi tulajdonságokat igényel. Bölcsességet. Türelmet. A szigorúság fokozatait. A képzelet megragadását. Realitást. Igazságot, önfeláldozást. Példamutatást. Távlatot. A múlt, a jelen és a jövő közötti arányosságot. A felsorolás bafejez- hetetlen, mert a hatalom megtartása az ember legbonyolultabb közösségi feladata. Ninos tankönyve. Vannak figyelmeztetések is. Madiszos koromban gyakran rendeztünk rögtönzött, afféle commedia dell’arte rendszerben politikai témájú színielőadásokat. A szereposztás alkalmanként változott. Rendszerint sorsolással választottuk ki magunk közül a „népnyúzó kapitalistát”, akinek a fejére ócska, fekete cilindert nyomtunk, s szivarzsebéből vastag óralánc lógott alá, a szájába barna csomagolópapírból sodort szivart dugtunk. A színpadon nemcsak megszégyenítettük, de szent elvakultságunkban a játék alatt alighanem gyűlöltük is. Naív idők voltak. A színpadon felváltva részleteket olvastunk fel a Kommunista Kiáltványból, a Gothai program kritikájából, „A munkásosztály helyzete Angliában”-ból a „Mi a teendő”-ből, „A lendnizmus kérdéseidből. Különös élvezettel citáltunk „A filozófia nyomorá”-ból, amelyben Marx „mint német és mint közgazdász” porrá zúzta Proudhon nézeteit. Komolyan hittük, hogy a jólét emberre-jellemre való tekintet nélkül — termeli és hatványozza a kapzsiságot, a hiúságot, mások elnyomásának és kizsákmányolásának veszélyét, a szerzés közösségellenes igézetét. Szemünkben az ösz- szes emberi boldogtalanság forrása a gazdagság-szegénység, a kizsákmányoló-kizsákmányolt ellentétes viszonyából következett. Az előadás után a széksorok szétraikása is a mi feladatunk volt. Azon az estén ketten csináltuk: B. András és én. A székeket széthordtuk a fal mellé, körben, a másnapi össztánchoz. András a barátom és harcostársam volt. Esténként a városban csavarogtunk, és a még romos utcákon, a folyóban fekvő hidak roncsainál, a fellobogózott párthelyiségek 346
