Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Markó Béla: Ócskapiac, A látvány értelmezése, Az emlékezés módszertana, M. M. kísérletei (Versek)

MARKÓ BÉLA

Ócskapiac

Használt órát használt cipőt használt télikabátot? használt szavakat használt mozdulatokat és használt virágot? csak alig-alig csak rövid ideig nézegettük még nem fakulhatott ki a színe csak lopva simogattuk tekintetünkkel a szirmok pirosát s itt van ez a nadrág ez az ing csak gyűrött de semmi baja még egészen új s ezek az órák ez a tavalyi időt mutatja ez a tegnapit ez a holnaputánit vagy talán szemüveget? esetleg esernyőt? kalucsnit? játékokat? kar nélküli babát? csorba fésűt? késeket? kifakult reggelt? kopott-zöld mezőt? ezek a bokrok még majdnem újak a nyírfa árnyéka vasalható csak itt-ott szakadozott le néhány levél de pótolható és itt van itt várakozik az alig riasztott nyúl az alig félt farkas az alig hessegtetett madár itt van az alig hallgatott vízcsobogás-lombsuhogás a gondosan megstoppolt kékség-magasság az alig bevérzett forradalom és gyermekkocsik és tolókocsik és szegek és képek és huzalok és a ruha amelyet mások viseltek az óra amely másoknak mutatta az időt a virág amelyet mások is megcsodáltak a fegyver amely mások testébe mélyedt a szó amelyet szakadt pokrócra kiteregettek a gondolat amelyet mások is elgondoltak a szerelem amellyel mások is szerettek a harag amely mások haragját őrzi elhasznált múlt és elhasznált mezők madarak: magad sem tudod a vásári forgatagban adsz-e veszel-e vagy csak idegen emlékekkel emlékezel kék tengeröbölbe dobálsz idegen kavicsot kagylót.

Medrében éles kés a víz, kettévágja tested, derékban kettészel, tovasodorja tagjaid.

Te csak lebegsz deréktól fölfelé, s aminek látszol, az vagy. A gyanútalan hajót elhasítja a víz, s a felső rész tovább lebeg, mintha mi sem történt volna. Alámerülő kezedet lemetszi a sodrás. Rémülten, iszonyodva látod, hogy hirtelen vörösen bugyborékol-fortyog csuklód körül a víz.

339

A látvány értelmezése