Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Villányi László: Propertius elmondja gyönyörűségeit, Felszállás (Versek)

VILLANYI LÁSZLÓ

Propertius elmondja gyönyörűségeit

Régen esett, hogy játszani hívni becsöngess hozzám;

nem történt soha így, tudjuk: mégis igaz, másként mért is hallgatnád szerető türelemmel kavargó szavaim; dőlve a falnak, jaj de félve teszem tenyerem gyönyörű fenekedre, rejtem blúzod alá, küldöm melled elé, s mert e lépcsőház nem méltó szerelemre, bőrödet is féljem, kérleled egyre, egymással szomorú nyugalomra szorítjuk ölünket, szabadságot csak szép ajkunknak adunk . . .

Itt járt már Sextus, de fölébredt vad nevetésre, billen is vissza, hogy kérőn mondja tovább:

második osztályról ha leszállnék újra eléd,

ágyad bontsd meg elébb, így köszönünk akkor: le pedig édesem! élvezz! élvezz! — csókjaid ha mind elcsókoltad: látni fogod, be kevés!

Felszállás

Jöjj hát, ne nézd az állomás óráját,

— csapja hátba Dantét Vergilius —, naiv utas pontos időt itt nem lát; ne tévedjen, kinek jutalma priusz, s helyjegyet vált füstölgő vonatra, jól tudd mindig, melyik bugyorba indulsz.

334