Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Nádudvari Anna: Szertartás (Regényrészlet)

az anyja, aztán meg nem követhette a vágyait. Nem azt kifogásolták most sem, hogy nem küldték el tanulni, de annál inkább az előbbit, a szerepeltetést, büsz- kélkedést, hogy többek akartak lenni, mint lehettek. A Juliska kedvence volt a papnak, tanítóknak, mindenütt őt állították előtérbe, már úgy vették, mintha nem is parasztlány lenne, s csak valaki kicsinálta ezt, az anyja, másként nem különbözött volna bármelyiküknek a gyerekeitől.

— Csak ezt a lányt mentse meg az isten — simított az ángyi Zsófia vállára.

A nagyanyja egy régi fekete blúza volt rajta, selyem, úgynevezett maroquen, nem mintha nem vehetett volna másikat, újat, de ez mindig nagyon tetszett neki, s mivel olyan finom anyag, most az ángya érintését szinte a csupasz bőrén érezte. Felkelt, kiment a házból, a kapuhoz állt, nézte az utat, a délutáni forgalmat. Könnyen elképzelhette, mennyit beszélhettek a rokonok az anyja „meg- boldogulásáról”, s nyilván azt is meghányták-vetették, hogy ő vajon örökli-e a bajt? Többet erről nem is tudott gondolni, csak volt ott a kapuban, minden olyan egységesnek érződött most, csak szürke és sárga színűnek, meg olyan bágyadt melegnek, ilyen késő délutánra nem sok ereje maradt a napnak.

GULYÁS GYULA: KAPCSOLÓDÓ NÉGYZETEK II.

331