Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Császár Istvánnal

DE- IN- TRANSCRIPTIO VERBO- RERUM

Nehezen tudok bármit is mondani munkamódszeremről. Talán azért, mert illendően változik, és ez, csupán ez/ az egyetlen állandó jellemzője. Nem csinált paradoxon ez, nem is ugratást minden katalogizálható, explicit megfogalmazható törvény alkalmazásáról lemondtam, helyükbe éppen a törvényszerűségek állandó változását/változtatását állítom.

Persze a szabály, mely minden pillanatban változik, nem szabály, Éppen ezértj az eddigieket egyszerűbben fogalmazva! törvényszerűséget nem ismerek.

Már azért sem, mert a törvények lineárisan fogalmazódnak meg, a dolgok pedig paradigmákba rendeződnek (,ha).

(Mindaz, amit itt leírok, csupán azoknak a problémáknak katalógusa lehet, melyek éppen most foglalkoztatnak (lehet, holnap már nem). Éppen az eddig elmondottak miatt: összefüggő, rendezett előadás nem lehet, és éppen ezért helyenként dadogás (a legszorosabb ért, elem Ben).

A paradigma paradogma, halmaz. A halmazban nincs egész és rész, elemek vonnak, eleinek halmazai, az elemek és a halmazok között viszony. Az elem is halmaz, a szó is elem, tag Olt eleme is hal(lo)m az. Az idő is. Nem Linné ár is T örvény. Descartes-féle szorzat, szorzathalmaz(ok), egyszerűen:

rvrf c

DBscartér: (MOHÁCS)x(VÉRSZtRZŐ^g)x(KLA5SZHEIM)x(T HŐKÖL I).

De még ez is csupán az egyik lehetséges gondolkodási forma. "A nyelv elválaszt az őrülettől, mérkőzik az őrülettel és Így elválaszt a logikától." Derrida.

Még a fentitől is. Ahhoz az állapothoz közeledik (aszimptotikusan), ahol még nem vált el (len tét Té) őrül et logika, saját maga elébe kerül, des kart^a ellenére is

(j értelmében is)