Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - SZEMLE - Lőrinczy Huba: Szabó Magda: Régimódi történet

Az életformaváltás tétova kísérleteinek és csődjeinek, a magyar polgárosodás szűk ösvényeinek és zsákutcáinak regénye a Régimódi történet, félig-meddig ismerős időket és tájakat, hangulatokat és környezeteket, hősöket és konfliktusokat idézvén. Mennyi hasonlóság (nemritkán azonosság) bujkál a Kaffka, a Török Gyula, a Babits és a Szabó Magda ábrázolta világokban, mennyi szándéktalanul is összerímelő mozzanat, mennyi finom megfelelés! A Régimódi történet szinte kései hitelesítése amazok regényeinek. (Ha olykor-olykor déja vu érzéseink támadnak Szabó Magda művének olvastán, könnyűszerrel megleljük így a magyarázatot.) A családregény írott és íratlan kánonjait a Halálfiai közelíti meg leginkább, a Színek és évek beéri az egymást váltó generációk vázlatával, s egy nemzedék, kivált egy hős kidolgozására összpontosít, s A porban és A zöldköves gyűrű Török Gyulája is csak felében-harmadában formálja meg az anyag kínálta lehetőséget. A Régimódi történet mégis mindnek rokona és leszármazottja (holott szuverenitásához kétség nem fér.!), hiszen nagyjából ugyanazt az időszeletet mutatja be valahány, s a tőszomszédság Török meg Kaffka esetében geog- ráfiailag is nyilvánvaló. Ernitt Szabolcs és Szatmár, amott Torontói, Szabó Magdánál pedig Hajdú és Békés megye adja a cselekmény szinterét. Akár ha egy szabályos körív mentén mozognánk, s a regényföldrajzok rokonsága egyéb azonosságokat is indukál. Egy csöppet sem meglepő, s többet jelent puszta véletlennél, hogy a Török regényeiből ismerős Porubszkyak, Kaszanydtzkyak a Régimódi történetben is előtűnnek egy- egy villanásra (67., 334.): jelenlétük igazolja, hogy a fikció és a dokumentumvilág közös gyökerekből sarjadhat. Ámde akadnak jóval tanulságosabb egybehangzások is. A család, a rokonság mint törvényszabó, védelmező hatalom áll elénk mindenütt, amely furfanggal és eréllyel, tanáccsal és cselekedettel óvja, gyámolítja a vonzáskörébe tartozókat (nincs ez másként Mikszáthnál sem), s kohéziója csupán akkor lazul vagy szűnik meg, ha vélt avagy valódi bűnöst kell kivetnie soraiból. Kardos nagyasszonyok, szigorú és gránit akaratú „mater familias”-ok, Grószik, Cencik, Kender Kelemennék, Rickl Máriák, Bányay Rákhelek kormányozzák a gondjukra bízott kásvilágokat, egy különös, szükségé is szülte matriarchátus elevenedik meg sorra-rendre. Magasra csap itt is, amott is a dzsentrivirtus lángja, sorsok hamvadnak el gyönyörködve, hetykén és léhán, dáridósan, gavallérosan, s fantáziátlanul józan, rideg, puritán, de mégis megtartó, sőt gyarapító polgári életek feleselnek velük. A reformkort, a szabadságharcot oly rokonszenvesen vállaló nemesek ivadékairól nemigen mond reveláló újdonságokat Szabó Magda, A dzsentri nála is rosszul válaszol a változó világ, a kiegyezéses, polgárosító idők kihívására. Esztelen tékozlás, önpusztitó könnyelműség perdíti meg a dobot a Jablonczayak örökölt vagy hozományul kapott birtokain, a kemény munka, egy józanabb életvitel meddő kísérlet csupán, s lélekben-testben megrokkanva, a családból félig-meddig kilökve, esetleg kegyelemkenyéren, megtűrt idegenként tengődnek végül a hajdan oly ellenállhatatlanul pompázó daliák. És mégis: süppedjenek bár gyalázatos ingoványba a Régimódi történet dzsentrihősei, csak ők ismerik az életművészet varázsigéit. Csak köröttük sejlenek föl tágasabb életmezők, színe, illata, zamata, sodrása az ő létüknek van igazából. Tartást biztonságot, bátorságot kölcsönöz nekik a sok századnyi történelmi szereplés, a családi és osztályhagyományok büszke tudata. Bűneik menthetetlenek, vagyont és életeket annyi „eleganciával” herdáló és megnyomorító könnyelműségük nemkülönben, s mégis ők testesítik meg egy teljesebb, fűszeresebb, melegebb, béklyótlanabb élet igézetét. Róluk szólván Szabó Magda ítélete is ambivalens. Akár íróelődeié. Joblonczay Seniőr, de légióként Junior minden szépítés- nélkül kiéli a regényben lényének visszatetsző vagy éppen hitvány tendenciáit, ám elhisszük róluk azt is, hogy már-már esztelen szenvedélyre lobbanthatták Rickl Máriát és Gacsáry Emmát, hogy okkal vívták ki gyermekeik imádatát, s hogy patriarkális gazdálkodásuk, eredendő bájuk még cselédeiket, napszámosaikat is lefegyverezte. A javíthatatlan tékozló fiú, Junior nemcsak gátlás nélküli kalandor, léha, gyenge akaratú, szánalmas figura, hanem ellenállhatatlan udvarló, káprázatos rögtönző s művészi talentummal is megáldott ember. Megpezsdül az élet, ahová lép. Noszty Ferinek. A zöldköves gyűrű Józsa Gyurijának nem is oly távoli rokona ő — épp csak irgalmat nem ismerő kritikával ábrázolva —, földszeretetében, vidékrajongásában, betyáros tempóiban szinte reinkarnálódnak Tö284