Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - SZEMLE - Lőrinczy Huba: Szabó Magda: Régimódi történet
nem élő valóságnak, emberi tegnapnak, amely ugyanúgy terhes volt tragédiákkal, mint a ma. S a katarzis, amit kivált, alap csupán; erről nézhetünk szembe jelenkorunkkal. Többször szóbakerült a Trisztán kapcsán, hogy mennyi foglalkoztatta az írót a hazugság, a hazugságban élni gondolatköre. Emellett — mint egy interjúban mondotta — „állandó témám az ifjúság.” Azt látjuk, hogy a Spanyol Izabella alig húszéves fiatalokról szól, kik — magyarázza a szerző — „egy világbirodalomra szövetkeznek, és életük elkövetkező húsz évében egy kiskirályságot valóban világbirodalommá emeltek. Hogy milyen áron? Ez a dráma.” A históriai tények azt mutatták, hogy szándékaikat elérték, de Illés számára nem a hódítási, szervezési folyamat, hanem a hatalom megteremtésének belső öszefüggései érdekesek, az emberi, társadalmi alap, amire épülhet. Nem öncélú Izabella törekvése a hatalomért. Boldogságot, megelégedettséget akar alattvalóinak. Rendet és békét, de az eszközei, amelyekkel ezt elindítja, szenvedést, halált zúdítanak az emberekre. A cél és eszköz feszítő ellentétbe kerül, a nemes szándék gyilkos valósággá válik. Izabella érzékeli, felismeri — mint az Illés Endre-i hősök — • a szándék és a megvalósulás kontroverziáját. S minthogy másként élni már nem tud: ítéletet mond önmaga felett. Izabella — ahogyan Izolda és Julien — vállalja azt az egyetlen lehetséges következményt, ami az általa elindított eseménysorból adódik. Meghal, mert meg akar halni, mert legszebb tervei visszájukra fordultak, s mert újrakezdeni, mássá lenni nem lehet. A lezárásban szembe néz mindazzal, amit tett, s ott válik igazán nővé, az akarat és céltudatosság alól elővillan az esendő és szánandó nő. Az Izabella és testvérei nőalakjaiban az érzelmeknek sodrása van. Ezzel szemben a férfiak (passzivitás látszatával) a történtek racionális feldolgozására és megoldására törnek. Ha másként nem lehetséges, gondolatilag legalább. Ez jellemzi Izabella férjét, Ferdinándot is. Az Izabella és testvérei érdekes szeletét mutatja Illés Endre drámaírói világának. Olyan hősökről szól itt, akik eltökéltségükből halálukig nem adnak fel semmit. Sorsuk kínálta katarzisokkal bizonyítja az író a mai embernek — nem mindegy, miként élünk! (Magvető, 1978.) LACZKÖ ANDRÁS Szabó Magda: Régimódi történet „Személyes-családi tapasztalataimat stilizáltam regénnyé, bár azzal az érzéssel, hogy van benne valami irodalmi, vagyis szellemi, vagyis általános érvényű, de nem is sejtve, hogy miközben egy polgári ház szétzülléséről írtam regényt, hírt adtam a nagy széthullásról, egy korszak végéről, egy kulturális, társadalomtörténeti cezúráról”. A Buddenbrook házat értelmezte e szavakkal Thomas Mann immár életének alkonyán, ám vallomását — mutatis mutandis — akár a Régimódi történet szerzője is vállalhatná. S Szabó Magda él is a felkínálkozó lehetőséggel; évődve, játékosan ironizálva bár, de tudtul adja a két mű s a beléjük zárt világok rokonságát: most „debreceni Buddenbrookokat” emleget (42.), majd meg „lübecki Kismester utcai emlék”- nek aposztrofálja (236.) Thomas Mann első regényét. Az összevetés, a fölcserélhetőség, a kölcsönös behelyettesítés nem is jogtalan ötletét sugallják e röpke allúziók, s szándéktalanul is az olvasó és az értelmező kötelességévé teszik az elmélkedést: miért, hogy — noha a Régimódi történet nyersanyagában és kontúrjaiban benne rejlik egy nagy családregény ígérete — a Jablonczayak, Riaklek és a velük összenőttek históriája végül mégsem lényegülhet magyar Buddenbrook házzá? Miért, hogy a mű, bármily számosak is részértékei, villanjon benne bárhány (s nem is akárminő!) szépség, bújjék meg látszólagos eszköztelenségében a modern fogások egész arzenálja, 282
