Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
SZENTIVANYI (előlép): Szabad legyen megkérdeznem... BENKÖ: Benkő... SZENTIVÁNYI: Benkő urat, hogy az új magyar kormány és az új magyar hadsereg leendő vezetői milyen álláspontot foglalnak majd el vitéz nagybányai Horthy Miklós szerepének megítélésében, ugyanis... BENKÖ: Ugyanis? SZENTIVÁNYI: öt mi mindannyian a magyar nemzet akaratának és a magyar államiság jogfolytonosságának letéteményeseként tiszteljük. SZOMORJEV: Válaszolok, Benkő elvtárs. Molotov népbiztos elvtárs nagyra becsüli az önök itteni fáradozásait. De értsék meg: Horthy Magyarországa Hitlerhez csatlakozva megtámadott bennünket, méghozzá igen nehéz órában. Természetes, hogy sem mi, sem szövetségeseink: Anglia és az Egyesült Államok kormánya nem akarunk többé Horthy Miklósról hallani. A többi az önök lelkiismereti kérdése, mondhatnám magánügye. Ha önök. mint rá felesküdött tisztek és politikusok itt Moszkvában megünneplik a névnapját, ám tegyék. (Táskájából elővesz és az asztalra dob egy papírtekercset.) Nagy sajnálatunkra ezen a bensőséges ünnepségen nem vehetünk részt. ESTÖKH: Számomra mindez világos. Szeretnék azonban az iránt érdeklődni, hogy vajon ez a kormánylista, amelyet hallottunk, kifejezi-e a magyar nép' igazi akaratát, s nem újra helyi jellegű kombináció-e? BENKÖ: Mire gondol, őrnagy úr? ESTÖKH: A nevek között nem vélem felismerni a Magyar Frontban tömörült baloldali pártok vezetőinek és magasrangú tisztjeinek nevét. A moszkvai emigráns politikusokról viszont csak annyit tudok, hogy a megérkezésemről szóló rádióüzenetet máig sem sugározták Budapestre. BENKÖ: Nem volt kinek továbbítani, őrnagy úr. Néhány nappal az ön ide- érkezése után az ellenállási mozgalom vezetőit árulás következtében letartóztatták. ESTÖKH: Bajcsy-Zsilinszkyt is? BENKÖ: öt is. Kiss János altábornagyot is, és a mozgalom valamennyi vezető tisztjét. Árulót engedtek a soraikba, őrnagy úr. HORVÁTH: A konspiráció tudomány. Faragho úr sokat tudna erről mondani. FARAGHO: Igaz. Okozott nekem álmatlan éjszakát, Horváth. Illetve: miniszter úr. ESTÖKH: Megbocsájtják, ha a kapott hírek után nem veszek részt a Miklós- napi ünnepségen ... SZOMORJEV: Őrnagy úr! Reggel ötkor a Kijevi pályaudvarról külön vonattal indulnak haza. Csomagoljon ösz- sze. Kocsi megy önért. FARAGHO (Horváthoz): Miniszter úr ... Önök is magyar földre lépnek? Ve- , lünk együtt? HORVÁTH: Természetesen. Tavaszra földet kell adnunk a parasztoknak. Hány holdja van miniszter elvtárs? FARAGHO: Kétezerkétszáz. De ha ötszázat meghagynak ... Nem szólok semmit. (Horváth tréfára veszi, elneveti magát.) VÖRÖSNÉ: Mikor indulunk? VÖRÖS: Ötkor. (A háttérben sorra gratulálnak Miklósnak, most Szomorjev is odamegy.) SZOMORJEV: Sok sikert, miniszter- elnök úr! MIKLÖS: Köszönöm. Mikor jön értünk kocsi? SZOMORJEV: Hajnali négykor itt lesz. SZENTIVÁNYI (Benkőt környékezi): Benkő úr... Jelenthet ez parlamenti demokráciát? BENKÖ (rácsodálkozik): Fantaszták! Mindig ilyenek voltak. (Benkő megindul Szomorjev és Horváth után a kijárat felé. Kiss egy óvatlan pillanatban megszerzi a papírtekercset, kicsavarja: Horthy kép. Visszalöki az asztalra. A tekercs rugalmasan újra becsavarodik.) FÜGGÖNY A dráma megírásakor felhasználtam Vörös János és Miklós Béla visszaemlékezéseit, Nemes József moszkvai naplóját, a szovjet kormányhoz intézett memorandumok néhány, Szentiványi Domokos kézírásával fennmaradt vázlatát. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a kormánylisták hitelesek, akárcsak Vörös János esküszövege. (Viszont az eskületétel nem történt meg.) Sokban támaszkodtam Kéry Kálmán (az 1. magyar hadsereg volt vezérkari főnökének) és Simonffy-Tóth Ernő (a magyar Front kiküldöttének) általam magnószalagra vett visszaemlékezéseire. Nekik ezúton is köszönetét mondok megtisztelő bizalmukért. S. A. 266
