Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
FARAGHO: Figyelj ide! Nem tudunk itt dűlőre jutni mindaddig, míg párbaj nem lesz a dologból... Mégis, te mit mondasz, ki közöttünk most a vezető? BÉRY: Ezt talán nem az én feladatom eldönteni... FARAGHO: Bízom az eszedben, beszélj nyugodtan. BÉRY (Miklósra pillant, aki közvetlen felettese): Kérem, ahogy látom, hárman vannak itt jelöltek, mindhárman vezérezredes urak, a tábornoki kar tagjai. Miklós kegyelmes úr rangszámban kétségkívül legidősebb az urak közül. Vörös János kegyelmes úr néhány rangszámmal mögötte van. Nagyméltóságod pedig, gondolom, hattal-héttel. FARAGHO: így igaz. BÉRY: Egyszóval kétségtelen, hogy Miklós kegyelmes úr a rangidős. FARAGHO: Ezt mi is tudjuk. De folytasd ! BÉRY: Ezek szerint az arszienitást o bírja ... ö lenne a vezető ... FARAGHO: Igen, tovább! BÉRY: Hiába bírja azonban az arszienitást, hiszen hadseregparancsnok — de hadsereg nélkül... FARAGHO: Tovább! BÉRY: Vörös János vezérezredes úr a hadsereg vezérkari főnöke, de jelenleg sem vezérkara, sem katonája ... Hivatkozik arra, hogy őt a kormányzó ilyen és ilyen utasításokkal látta el. Kérem tisztelettel, hol láthatók ezek az utasítások? FARAGHO: És ha mégis előkerülhetnek ezek az utasítások? BÉRY: Akkor ezek csak katonai vo- natkozásúak lehetnek, és a magyar hadseregre kell, hogy vonatkozzanak. FARAGHO: Arra a hadseregre, amelynek jelen pillanatban csak tábornokai vannak. VÖRÖS: Egyes számú hadparancsomat már Kecskeméten kiadtam! A budapesti alakulatok azóta már átálltak! FARAGHO: Folytasd, Kolomán! BÉRY: Harmadiknak itt van nagyméltóságod, aki pedig, ugye, a fegyverszüneti bizottság vezetőjeként érkezett ide, a kormányzó személyes, írásos felhatalmazásával ... FARAGHO: Így van. VÖRÖS: Látom már, mire megy ki a játék. Lüszikém, hozza be legyen szíves az aktatáskámat! (Vörösné kivonul a táskáért.) BÉRY: De ama személy, akinek a megbízásából ideérkezett... FARAGHO: Fogoly. Tehát nincs. Sajnos, ez így igaz. No, de valakinek mégiscsak tárgyalnia kell! Ki legyen az? BÉRY: Szerény véleményem szerint mégiscsak annak kell folytatnia a tárgyalásokat, aki eddig a bizottság vezetője volt, tehát Faragho kegyelmes úrnak. (Miklós feláll, odamegy Béryhez, az arcába hajol.) MIKLÓS: Tudtam, te szakadár! Miért csodálkozol hát, ha nem tájékoztattalak semmiről? (Sértetten kivonul.) VÖRÖS: Főhuszárunk kissé érzékeny. VÖRÖSNÉ: Ilyen körülmények között ... A megszokott társaság nélkül. Nincs kire támaszkodnia, igaz, Béry? BÉRY: A kormányzónét nem tudom helyettesíteni számára. VÖRÖSNÉ: Gondolom, Auguszta főhercegnőt sem. VÖRÖS: Miről van ez informálva? (Faragho kihúzza a fiókot, ahova Vörös Molotovhoz írt levelét beejtette, és elé teszi. Tölt magának a vodkából, iszik.) FARAGHO: Mindenről. VÖRÖS: Mi a fene ez? FARAGHO: Felajánlkozásod a külügyi népbiztosnak. VÖRÖS: Miféle „felajánlkozás”? FARAGHO: Országunk... Illetve saját jövődre vonatkozólag. Hogy mögötted áll a honvédség számtalan kommunista tisztje. Nem ismersz rá? VÖRÖS: De hiszen ez...! FARAGHO: Lejtenantka! (Sztolceva előkerül a háttérből.) Jiscso vodku. A kormányzó egy újabb végleges akaratát tolmácsoltad az oroszoknak. Most már számtalan végleges kormányzói akarat állhat rendelkezésükre. VÖRÖS: És ha ti tévedtek? FARAGHO: Meglehet. De gondolod, hogy ezek után még komolyan vesznek itt bennünket? BÉRY (táskájából újabb könyvet bányászik elő): Addig is ajánlom nagy- méltóságtok figyelmébe ezt a „művet” FARAGHO: Mi ez, te Kolomán? BÉRY: Nemrég tettem rá szert. A Szovjetunió kommunista pártjának története. Német nyelven. FARAGHO: Kit érdekel ez. te Kolomán? BÉRY: Hasznos olvasmány... A magyar kibontakozást illetően is ... Tanulságos. 250
