Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Gorkij az ifjúsági irodalom teoretikusa
Az ismeretterjesztő gyermekkönyv írója nem feledheti a gorkiji javaslatot: „A gyermek konkrétan, vagyis képekben gondolkodik. Első éveitől fogva művész. Ezért valójában nemcsak a szépirodalmi, hanem a tankönyveket is- főleg a kicsinyek tankönyveit — művészien, szemléltetően, érdekesen kell megírni. XJgyan mit adhat a gyermeknek pl. a történelemkönyv, ha a tények felsorolását nem kísérik eleven történetek, hiteles dokumentumok, amelyek megjelenítik a különböző korszakokat és a történelmet végrehajtó személyeket?” Ügy gondolom, ennek a gorkiji alapállásnak az érvényét a lélektan, esztétika és pedagógia mai fejlődése nem cáfolja, inkább egyre erősíti. Ebben a cikkében vitázik a gyermekkönyvek durván didaktikus típusával is. Azt állítja, hogy az ismeretanyag közvetítésén kívül a humorérzéket is fejleszteniük kell bizonyos könyveknek. Sürgeti a magas művészettel megírt „ingenkedő” rigmusok, játékversek kiadását, a népköltészetből való válogatást. Fontosnak tartja az írók, tudósok bevonását a válogatásba. A gyűjtemény harmadik része Gorkijnak az írókhoz, tudósokhoz és pedagógusokhoz írt leveleit tartalmazza. A mi szempontunkból különösen figyelemre méltó As új ember kovácsa körüli bábáskodása. Makarenko leírja, hogy Gorkijt mélyen foglalkoztatta a pedagógiai forradalom. Érdekelték az ember új pozíciói a földön, az emberbe vetett bizalom új útjai és az alkotó, társadalmi fegyelem új elvei. Azt mondta Makarenkonak: „írja meg mindezt! Nem szabad hallgatnia! Nem rejtheti véka alá az eredményeket, amelyekre nehéz munkája során jutott. írjon könyvet erről!” A Gorkij-telepeseknek azt javasolja, hogy őszi estéken olvassanak föl egy-egy fejezetet a Gyermekkoromból, Gorkij önéletrajzi trilógiájának első kötetéből (ezt az ifjúságnak ajánlotta). Ebből megismerik, „hogy kora fiatalságomtól kezdve állhatatosan akartam és tudtam tanulni, és nem riadtam vissza semmiféle munkától. Hittem, hogy a tanulás és a munka mindennel megbirkózik.” A negyedik rész a gyermekekhez írt leveleket tartalmazza. A válogatásnak ez az alaphangja: „Tanuljatok, gyermekeim, úgy készüljetek fel, hogy majd gazdái lehessetek hatalmas, mérhetelenül gazdag hazátoknak. Sokszázezer okos fej, sokszázezer erős kéz kell ide.” Érdekes kísérlete Gorkijnak, hogy írásra ösztönzi a gyermekközönségeket. Ez teljesen új jelenség. Harminckét irkutszki pionir két könyvet is írt. Más iskolák tanulói tanácsokat kértek Gorkijtól: hogyan írhatnák meg élményeiket. Gorkijt ezekben a gyermeki írásokban nem csupán a „felmérés” érdekelte, a hiteles, hamisítatlan, lélektani érvényű gyermeknyilatkozat, hanem a „stilisztikai iskola” is. Az írói memoár-részletek teljesebbé teszik Gorkij-képünket. Iljin arra emlékezik, hogy Gorkij milyen mesterien tudott mesélni. Sohase érte be elismerő vagy elítélő bírálattal, aktivitása nyomban cselekvésre, tanácsadásra késztette. Iljin elmondta neki, hogy könyvet ír az ember természetátalakító munkájáról. Gorkij hangsúlyozta a ter- mészetudományok jelentőségét, különösen kiemelte a geológiát: „Fel kell vágni a narancsot — a földgolyót értette — és megmutatni, mi van belül.” Csukovszkij több elvi értékű Gorkij-megjegyzést foglalt írásba, többek között a klasszikus szövegek tiszteletéről (Verne átírása azonos lenne meghamisításával). Csak a rövidítést, „húzást” ismerte el beavatkozási formaként. Tudjuk, hogy ez sem az egyedüli indokolt eljárás. Gondoljunk a Don Quijote vagy a Gulliver klasszikus színvonalú átdolgozására (Radnóti ill. Karinthy), ifjúsági (sőt gyermekirodalmi) adaptálására. A következő Csukovszkij-följegyzés a gorkiji vélemény summázása az ifjúsági irodalomról: „Nem mesterember kell hozzá, hanem művész. Költészet, nem szurrogátum. Ne a felnőttek irodalmának függeléke legyen, hanem szuverén jogokkal és törvényekkel rendelkező nagyhatalom.” Ennél magasabb piedesztálra talán még senki sem emelte az ifjúsági irodalmat. Ezzel nem akarja mereven szétválasztani az irodalom egészét ifjúságira és nem ifjúságira, s nem akarja elzárni az ifjúságot a számára érthető, de nem ifjúságinak készült művektől. Hiszen akkor a Robinsonnal kellene kezdenünk a sort. Csak a gyermek- és ifjúsági irodalom színvonalát, esztétikai egyenrangúságát védte páratlan meggyőződéssel, pedagógiai szenvedéllyel. CS. NAGY ISTVÁN 192
