Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Gorkij az ifjúsági irodalom teoretikusa
időtálló pedagógiai megfontolásaival szól bele Gorkij a mai vitákba is. Az antikvá- riumi remek, a gorkiji cikkgyűjtemény (esetleg némi újraválogatással, kiegészítéssel) megérdemelné a „primus inter pares” helyet a rokon könyvek polcán. Ennélfogva a kiadást, az új hozzáférhetőségét érdemes sürgetni, hiszen nem bővelkedünk ilyen tí- típusú elméleti írásokban (Gorkij az ifjúsági is gyermekirodalomról, Ifjúsági Könyvkiadó, 1955). Ez az elfeledett kötet Gorkij tanulmányainak, leveleinek, nyilatkozatainak alig felbecsülhető tárháza. Írók, szerkesztők, pedagógusok, könyvtárosok számára mindmáig a legmegbízhatóbb kiindulópont az ifjúsági irodalom megítélésében, létkérdéseiben, elvi-esztétikai vitáiban. Irodalomelméleti tanulmányainak érvénye abban van, hogy a valóságábrázolás, a pártosság, a nyelvi igény szempontjából nem ismeri el a mércék különbözőségét. Csak egyféle esztétikai értékrend vonatkozhat az irodalom egészére, nem lehet alacsonyabb- rendű (gyakran így emlegetik: marginális, perifériális) az ifjúsági olvasmány. A gyermek kisebb szellemi kapacitása nem jelenti azt, hogy esztétikai engedményt kell ten- _ nie az írónak, ha gyermeki hullámhosszon akar szólni. A tematikai, tartalmi-formai jegyek azonban nem függetlenedhetnek bizonyos gyermeki, korosztályi, fejlődéslélektani sajátosságoktól, ha mű és olvasó szót akar érteni (beleértve a terjedelmi, bo- nyolúltsági, nehézségi, műfaji, kompozíciós, nyelvi, képi stb. vonatkozást). A gyűjtemény második része Gorkij cikkeit, nyilatkozatait tartalmazza a gyermekirodalomról. Már a szocialista forradalom előtt is sokat tett a gyermekirodalomért. Elkészítetné a mintakatalógust, vagyis a klasszikus gyermekolvasmányok jegyzékét. Gyermekkönyvtárt létesített, maga is sok könyvet ajándékozott a könyvtárnak. Előadatta a dramatizált Tom Sawyert. Eszménye a valóságismeretre nevelő ifjúsági könyv. Hadat üzent az érzelgős, hazúg romantikájú, erényeskedő féroműveknek. Az eszmei- leg-művészileg magas színvonalú ifjúsági irodalom megteremtésére ösztönzi a legkiválóbb írókat. A forradalom idején és után első dolgai közé tartozik az ifjúsági irodalom ügyének megalapozása. Mindenekelőtt a klasszikus műveket készíti elő kiadásra, hogy megmentse a múltból, ami arra érdemes: „Magunkévá tenni mindazt, ami kétségtelen érték, ami fejleszti az ember tehetségét, értelmét, képzeletét, intuícióját, alkotóerejét ... és eltökélten harcolni rpinden ellen, ami nyíltan vagy burkoltan feltartóztatja erőink fejlődését.” Ez a haladó irodalom, általában a kultúra valódi múltbeli értékeinek kijelölése az új ember nevelésében. A klasszikus szövegek átírását nem helyeselte, csak bizonyos rövidítést tartott megengedhetőnek. Gorkij szerkesztésében jelent meg 1919—20-ban az első szovjet gyermeklap, a Szevernoje Szijányije (Északi Fény). Ez a folyóirat nyűjtötte maga köré az ifjúsági irodalom művelőit a forradalom után. Gorkij mindvégig figyelemmel kísérte a szovjet közoktatásügy fejlődését, kapcsolatot tartott a gyermekekkel és serdülőkkel, levelezett velük, iskolákat látogatott, részt vett úttörő-ünnepélyeken, a Gorkij-telepen vendégeskedett Makarenkóéknál. Az irodalom sajátos eszközeivel előmozdítani az új ember nevelését: ez volt leghőbb vágya. Az ő elgondolása alapján jött létre a világ első gyermekkönyv-kiadója 1933-ban, a ma is működő Gyetgiz (Gyetszkoje Goszudársztvennoje Izdátyelsztvo). A mese jelentőségét sokszor kifejtette. Kijelölte a mese helyét a szocialista gyermekirodalomban. A meséről 1929-ben írt cikke a mese oktató jellegét, a képzelet erejét, a dolgozók törekvésének tükrözését és a nyelv színpompáját emeli ki a műfaj értékei közül. „Nincs olyan dolog a világon, amiből ne lehetne okulni. A mesében is mindig akad „oktató”, tanulságos elem. Elsősorban tanulságos a mesében a „kitalálás”, elménk csodálatos képessége, hogy messze túllásson a tényeken. A mesemondók képzelete sok évezreddel a repülőgép feltalálása előtt ismerte a repülő szőnyeget, és megjósolta a száguldás csodálatos sebességét, amikor még híre sem volt gőzmozdonynak, benzin- vagy elektromotornak.” Az Élet és Irodalom 1960-as mesevitájába nagy erővel szól bele ezzel a harminc évvel korábban írt cikkel, megostromolhatatlan igazságokkal a mese védelmében (maga a vitaanyag megjelent a Vita az ifjúsági irodalomról című kötetben, Móra Kiadó, 1968). Pl. így ír a népmeséről mint a nép felemelkedési vágyát kifejező műfajról, az Ezeregyéjszakáról szólva: „A nép száján élő 190
