Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - SZEMLE - Kenyeres Zoltán: Weöres Sándor: Psyché
Hogy ez absztrakció? Hát persze. Még a gügyögés is absztrakció, hogyne lenne hát az a tagolt, értelmes beszéd. (Különben a Sámánban — jellemző enciklopédikus igényére — erre is találunk utalást.) Maga a film képi világa, amelyet az ezúttal is aktív alkotótársként dicsérhető Ragályi Elemér kamerája teremtett meg, ugyancsak az absztrakció felé törekszik. Nem is csak egyszerűen arra gondolunk, ahol az eléletlenítésekben a kép már-már tache- isztikus vagy kemény-absztrakt kompozícióvá „lágyul” (egy üzemi gépsor mintha megmozduló Soulages-vászonná módosulna), de gondolunk olyasmire is, amikor — például — a szántás (a traktor alig észrevehető a kép fölső szélén) úgyszólván faktúraként jelentkezik. Bizony az enciklopédiától aligha vitatható el az absztrahálás lehetősége. Éppenhogy a film jelképei sínylik meg esetenként a bátrabb elvonatkoztatás hiányát (lásd: faldöntés). Nem állítanánk, hogy bárki számára könnyen érthető mű Zolnay Pál filmje, mivel aligha található megértésére olyan filmmodell, amely fogódzót kínálna. Azazhogy tudnánk ilyesféléket idézni — mondjuk — a korai francia avantgárd idejéről. Minőségileg azonban alapvetően más a Sámán, merész tartalmi-formai kísérletei, mondandója — a nyilvánvaló (az, mert minden egyps jelképe a magyar valóságban nyerheti csak el igazi értelmét) szerzői szándék szerint — egyértelműen ideköti. A film formarendjének (nyelvének és dramaturgiájának) „mássága” szintúgy itt bomlik ki igazán, a lehetséges olvasatok (alap- és felhangok) ebben a kontextusban érvényesülnek. A film befogadásához elengedhetetlenül szükséges is ez a szövegkörnyezet: így vitáinak lényege is földeríthető. Sokat vállaló film a Sámán, szükséges és hasznos film: hibáinál fontosabbak erényei. . Elképzelhető, hogy az elkövetkező generációk, de már a társak is forrásműnek fogják tekinteni a Sámánt. Vannak olyan alkotások (alkotók ugyancsak) — bizonyíték akad rá bőven irodalomban, filmben, zenében, bárhol —, amelyekből nemzedékek élnek, fosztogatják gátlástalanul. Zolnay filmje ilyennek látszik. Lehet fosztogatni, hiszen mindent kinyitott. De legkiváft önmagát. Majdnem ahogy a már említett csuvas sámán is tette: „mintha vérben állnék aranyban sérült arcommal nézem magam álmomban! —” FÁBIÁN LÁSZLÓ Weöres Sándor: Psyché Weöres Sándor Psyché c. könyve idén a Magvető Kiadó Zsebkönyvtár sorozatában jelent meg, ott, ahol a szó jó értelmében vett bestsellerek látnak napvilágot, magas- rendű és mégis nagy olvasottságú művek. Most már végérvényesen fölszámolhatjuk azt a hiedelmet, hogy Weöres Sándor a kevesek költője, a furcsa ínyenceké, akik abban lelik örömüket, ha keresztrejtvényfejtő buzgalommal láthatnak neki egy első. második, harmadik és sokadik olvasásra is zárva maradó irodalmi mű felnyitásához. Weöres Sándor könyvéhez nem kell a modern irodalom boszorkánykonyhájának titkait fürkészni: nyitott és világos lapjai feltárulnak bárki előtt, aki kész arra, hogy lelkét megszabadítsa előítéletektől és. átengedje magát néhány órára a mese varázs- hatalmának. • Persze, nem gyerekmesék csodái kelnek életre ebben a könyvben, hanem amolyan „tizenhatéven felülieknek” való történetek, Boccacciót idéző epizódok. A kötet műfaját meg is jelölhetnénk azzal az olasz szóval, hogy „raccolta di novelle”, vagyis 178
