Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Avantgarde folklorizmus

A parasztzene és a népdal az ősi egyszerűség és monumentalitás példájának tetszett az avantgarde hívei előtt, egyszersmind a közösségi művészet példájának, amely elemi szinten fejezte ki egy emberi- kollektivitás érzéseit és törekvéseit. És minthogy ők maguk is olyan művészetet akartak teremteni, amely személyes voltában is közösségi jellegű és amely egyszerűségében is a monumentalitás hatását éri el, szívesen fordultak ösztönzésért a népköltészet primitív, archaikus formai hagyományaihoz. A korai magyar avantgarde líra gyakran használta és idézte fel a nép- költészet szerkezeti megoldásait, jellegzetes nyelvi fordulatait és szóképeit, néhány sor erejéig akár a hangsúlyos verselést. Nemcsak a magyar népköltészetet tekintette forrásának, hanem az egzotikus és primitív népek költészetét is. György Mátyás például az afrikai folklór totemisztikus és mágikus világképét, tagoló előadását utánozta Hottentotta nótájában: „Fa vagy, kődarab vagy, / Hottentotta tetem képe. / Kába vademberségeimet / Zs zs zs zs! / Belevéstem a testébe.” Kassák szerint ez a vers „a Picasso néger periódusa idején népszerűvé lett primitív költészet szellemének jelentkezése volt Magyarországon.” Egy másik verse, a Bartók Bélának ajánlott Legény gajdot. Bori Imre véleménye szerint, nyelvi és ritmikai megoldásaiban „Bartók dallamát igyekezett a maga nyelvére lefordítani.”: „Hiú alatt, lajtorja megett, belül diákotok, / Jázmin lelkem, / Ablakon keresztül tubákolom a virágokat, / Jázmin galambom...” Kassák Komját Aladár korai költészetéről szólván is „egyfajta zenei jellegű magyarosság”-ot említett, amelyet „talán nála is Bartók és Kodály mozgalma váltott ki.” Valóban, Komját költészetét a népdalok hangja szőtte át, egyszerű gondolatritmus, falusi képvilág, magyaros ütemek ellenpontozták azt a nyelvi szabadságot és kötetlen versalakot, amely (elsősorban August Stramm) hatására született. „Mételyes virágok, fekete kalászok, / álombontó kaszát nem fogok tirátok. / Viselő bánatért hebegjenek vének, — / zsongjon zsolozsmásan eztán is az ének” — hangzott Élet-unalom című korai verse még a hazai avantgarde fellépése előtt. De a népköltészet formaképző erejét mutatták Eszegess szívem és Búban eltörődve című költeményei, majd háborús siratói, a Sorozás és az Eltűntek is: „Eltűntek, eltűntek. Hó alá, hó alá! / Eltűntek, eltűntek! föld fölé föld alá! f Eltűntek, eltűntek: keresd meg, szeresd meg! /Eltűntek, eltűntek: mézzel peregtesd meg! / Eltűntek, eltűntek: vérrel peregtesd meg!” Időnként a fiatal Lengyel József is népi hangvételű költeményekre vagy sorokra bízta forradalmi indulatát. Intéző, Parasztok, Hova hív című versei mintha balladai töredékek lettek volna: „Sok szép tájak vannak, ,utak messze futnak, / vizek kanyarognak, / havak megújulnak, / havak elolvadnak, / s a rabok csak mindig egyhelyben maradnak.” Mellettük Sinkó Ervin, Dé- ry Tibor és Simon Andor avantgarde hatások nyomán született költészete élt időnként a népdal egyszerű szerkezeteivel és tiszta szóképeivel. A folklorizmus eszméje a magyar avantgarde lírában is hatott.

A népi költőknek azonban ehhez az avantgarde folklorizmushoz csak részben volt köze. Erdélyi József, költői hangját keresve, ugyan írt néhány szabadverset, ezek azonban nem az avantgarde-ot követték, hanem a Biblia prózaverseit. Népdalutánzó kísérletei sem a primitív költészet kultuszából fakadtak, ösztönösen fordult a nép- költészethez, benne találva meg poétikájának természetes forrását, azt az elemi kultúrát, amellyel azonosulni tudott. Erdélyinek, semmi köze sem volt ahhoz a tudatossághoz, amellyel az avantgarde hívei kutatták és alkalmazták a primitív művészet technikáit és eljárásait. Illyés Gyulára inkább hathatott az avantgarde folklorizmus, legalább annyiban, hogy korai avantgarde-korszakában is érdeklődéssel hajolt a népi hagyományok fölé. Távolodva tárgyiasság költészetéhez, néhány verse azt a szándékosan és tudatosan leegyszerűsített nyelvet beszélte, amellyel az avantgarde folklorizmus is élt. Első kötetének, a Nehéz földnek (1928) néhány verse: a Szomorú béres, a Szerelem, a Szülőföldem és a Mint a harmat a stíluskeresés áramában született, és a költői népiesség, pontosabban a Petőfit idéző hagyomány vonásában tért el az avantgarde líra nyelvétől. Költészetének szemléleti és nyelvi fordulatát végül az határozta meg, hogy a hagyományos népiességet modern lírai tárgyiassággal újította fel. Visszafordult a költői népiesség hagyományaihoz és fenntartotta, megőrizte a modern költészet korszakos vívmányait.

157