Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Avantgarde folklorizmus
POMOGÁTS BÉLA Avantgarde folklorizmus A MAGYAR AVANTGARDE EGY VONÁSÁRÓL Az avantgarde mozgalmak az állandó kísérletezés és újítás alkotó lázában születtek, alakulásukban azonban a kulturális örökségnek is nagy szerep jutott. Élénk érdeklődést mutattak olyan művészeti értékek, területek és korszakok iránt, amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül az európai művelődés fejlődéséhez, antik, reneszánsz és klasszicista hagyományaihoz. Az ősi, egzotikus és primitív kultúrák, a folklór és az archaikus népi tradíciók ihlető szerepet töltöttek be a modern irodalom és művészet fejlődésében és irányzataiban. A népművészet ősi, eredeti karaktere már Rous- seau-hál és Herdernél a művészi ideál rangjára emelkedett, a korai romantika fedezte fel az egzotikus kultúrák, az Európán kívüli civilizációk ösztönző hatását. A primitív művészet kultusza a századvégtől kezdve az új művészi ideológiák szerves része volt, s meghatározó szerepet játszott az avantgarde elméleteiben és törekvéseiben is. A primitívek iránti érdeklődésben a hivatalos művészet, az „ateIier”-irodalom, az üzletté vált mesterség ellen fellépő lázadás öltött alakot. A művészet, az irodalom forradalmárai meg voltak győződve arról, hogy a műtermekben születő alkotások már nem fejezik ki azt a teremtő gesztust, amely az alkotó folyamat lényege. S ezért az alkotás mozzanata helyett előtérbe került a mesterség mozzanata. A primitív szobrászok, festők vagy költők művei ezzel szemben még az alkotó személyiség és a létrehozott tárgy vagy szövet autentikus egységét tükrözték. Ismertek Rimbaud híres sorai: „A modern költészet és festészet ünnepélyességét nevetségesnek tartottam; az idióta festményeket szerettem, a túlrajzoltakat, a vázlatosakat, a szélhámosok vásznait, a cégtáblákat és a népi illusztrációkat; a már nem divatos irodalom tetszett nekem, az egyházi latin, a helyesírással és ß fennkölt stílussal keveset törődő erotikus könyvek; nagyapáink regényei, a tündérmesék, gyerekkönyvek, régi opera-librettók, az ízetlen versikék és a naiv rigmusok’’. Ebből a közérzetből és meggyőződésből eredt az a figyelem, amely a modern művészet előfutárainál nyilvánult meg az ősi és primitív művészet: a keleti és praehellén szobrászat, az ősi barlangrajzok, a korai gótikus festészet, a barbár költészet iránt. És ebből fakadtak azok a törekvések, amelyek a „romlatlan” és „ősi” hagyományokat akarták folytatni, illetve felújítani; a praeraffaeliták közművességkúltusza, a szecesszió folklorizmusa, Gaugin egzotikus és Henri Rousseau naiv festészete, majd a többi primitív: André Bauchant, Emile Blondei, Camille Bombois, Luis Céchelette és Gertrude O’Brady kísérletei. Az avantgarde mozgalmak értékrendjében azután tovább növekedett a primitív és archaikus művészetek rangja, szerepe. Az afrikai, ausztráliai, óceániai és praeko- lumbiánus művészet, a néger és indián szobrok, a gyermekrajzok, az infantilizmus, a naivizmus, a primitivizmus ekkor lettek a modern európai törekvések forrásaivá. Picasso a Milói Vénusznál is szebbnek tartott egy néger plasztikát, Apollinaire az óceániai és guineai bálványok „krisztusi” formáiról énekelt, Tzara már 1918-ban megírta nevezetes tanulmányát a néger költészetről (Note sur la poésie negre), Iwan Goll a primitív népek (Cinq continents), Blaise Cendrars pedig az afrikai négerek kötészetéből (Anthologie negre) szerkesztett antológiát. És az egész modern művészet: Picasso, Léger, Lipszhitz, Brancusi, Klee, Miro és még annyi más mester hódolt a primitív alkotások autentikus formája és kifejező ereje előtt. Nyilvánvaló, hogy mindezek a művészek és irányzatok kívülről, a modern műhelyek, technikák és formák rendkívül bonyolult és összetett világa felől közeled155
