Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - TANULMÁNY - Horváth Iván: Széphistória - népballada
József, Székely Aladár, Kálmán Kata — elsőrendűen fontosak, már csak az általuk képviselt irányzat jelentősége miatt is. Kálmán Kata Tiborc könyvét Ortutay Gyula ismerteti. „A valóság szigorú, e szigortól szinte izzó szemlélete” jellemző rá, írja róla, rátapintva a szociofotósok leglényegesebb törekvésére, arra, hogy ők a fotográfiát a társadalmi harc fegyvereként használták. A munkásfotográfiákal három cikk foglalkozik a Nyugatban. A munkásfényképészet jelentkezése jelentős társadalmi tett és a nagy művészeti szenzáció erejével hatott. A Kassák Munka című (1928—1939) lapja körül tömörült Munkakör tagjai nemcsak Kassák lapjának dokumentálását látták el, csökkentve a Kassák korábbi lapjaiban közölt idegen fotósoktól származó képek nagy számát, hanem kiállításaikkal, albumukkal a magyar fotóéletben is jelentős szerepet töltöttek be. ,,A magyar szociofotografálás e tudatos megszervezése tudomásunk szerint egyedülálló az egyetemes történelemben.” (Haulisch) A munkásfényképészek 1931-ben, 1932-ben rendeztek kiállítást. 1932-ben jelent meg „A mi életünkből” albumuk. Kassák így jellemzi őket: „Tudatosan, egy bizonyos szemszögből, a haladás nézőpontjából állítják be gépüket, fölvételeiken át a dolgok lényegéhez akarnak közelférkőzni, a valóságot akarják feltárni társaik előtt.” Ezzel az értékeléssel szinte megegyezik a Nyugat 1931-es kritikája. Farkas Zoltán ezt írja: „ezek a fotósok a »látásnak új lehetőségeit mutatják be«. A mi nyomosúságosan korlátozott viszonyaink között néhol eléri a nyugati színvonalat, mert néhány valóban őszinte emberi dokumentumot szolgáltat.” Az 1932-es kritikákat is Farkas Zoltán írta, a fotó új tárgyilagosságát és a csoport kollektív szellemét hangsúlyozva. Felfigyel az egyik jelentős fotósújításra : a változatos nézőpont alkalmazására is. Az albumról már nem ír ilyen jó véleményt. A fényképekre „a tudattalanul képszerű” jelzőt használja és azt állítja, hogy a fényképek a képzőművészeti irányt utánozzák. Holott pont az ellenkezőjét mondhatjuk el erről az irányzatról: látni tanított, és fotós szemmel látni. Ma már elképzelhetetlennek tűnik, amit Farkas mindhárom munkásfényképészekről szóló cikkében megfigyelhetünk : egyetlenegy alkotónak a nevét sem tünteti fel. Hogy mégsem tartotta jelentéktelennek a csoport munkásságát, bizonyítják a megjelent cikkek. A Nyugat fotókritikájának vizsgálatát azzal a következtetéssel zárhatjuk le, hogy bár kevés számú és minőségileg sem túl kiemelkedő írások jelentek meg a fényképészettel kapcsolatban, ezek a cikkek mégis képesek (szinte intuitíven) rátapintani a magyar fotóművészet néhány jellemző jelenségére. BIBLIOGRÁFIA Nyugat évfolyamai (1908 jan. 1.—1941. aug. 1.-ig) Galambos Ferenc: Nyugat repertórium. Bp. Akadémia Kiadó, 1953. Bodri Ferenc: Escher Károly fotója Walter Gropiusról. = Fotóművészet, 1969 4. 45. 1. Bóka László: Válogatott tanulmányok. (Ignotus és a magyar kritika). Bp. Magvető, 1966. Fenyő Miksa: Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről. Pátria Könyvkiadó, Kanada 1960. Haulisch Lenke: Kassák és a fotó, Fotóművészet, 1967/3. 10—17. 1. Hevesy Iván: A magyar fotóművészet története. Bp. Bibliotheca, 1958. Merényi Ferenc: A magyar építészet 1867—1967. Bp. 1969. Műszaki Könyvkiadó. Radós Jenő: Magyar építészettörténet. Bp. Műszaki Könyvkiadó, 1961. Szelényi Pál: Zenekritikák a Nyugatban, 1970. (Kézirat.) 79
