Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - TANULMÁNY - Horváth Iván: Széphistória - népballada
Kozma Lajos belsőépítészeti és grafikai tevékenységéről sok cikk jelenik meg, építészetét Háv Gyula dicséri, és 1936-ban Rabinovszky elemzi részletesen Kozmának az Átrium-házát. Szintén Rabinovszky dicséri, igaz, csak nagyon röviden Jánszky Szivéssy Fórum filmszínházát. A Cirpac mozgalmáról, a modern építészeti elvek propagálásában kifejtett tevékenységéről, az építészeti gyakorlatban elért eredményeiről, a kiállításairól, az azokkal kapcsolatos botrányokról nem esett szó a folyóiratban. Molnár Farkas is csak röviden említi a Cirpac humanista-szociális tendenciáját, a kislakás problémák iránti érdeklődését. (Molnár cikkének más a szorosabban vett témája, így érthető, hogy nem tér ki bővebben a csoport tevékenységére.) 1932-ben (a csoport 1929-ben alakult) Farkas Zoltán ír ugyan a Cirpac kiállításáról, de nem beszél érdemben az anyagról az ismertetést csak ürügyül használja fel arra, hogy a korban általános hivatalos stílusban-építést bírálja. 1932-ben Lengyel Géza ír még az új építészet térhódításáról. Az ő közelítése teljesen szubjektív, elítéli az épületek száraz és szigorú logikusságát és számon- kéri az új stílustól a díszítéseket, az új „emberibb” formanyelvet. Az építészeti kritikának ez a fajta szubjektív impresszionisztikus szemlélete különösen a Nyugat korai évfolyamaira jellemző, körülbelül az 1928-as évektől az írások tárgyilagosabb hangot ütnek meg és ezzel, ha számszerint kevesebb is az építészeti cikk az utolsó nyolc-tíz évben, mégis lényegesebbek. A cikkek hangjával kapcsolatban Farkas Zoltánnak lelkesedését és harcosságát kell még pozitívumként megemlíteni. A kortárs nemzetközi építészeti törekvésekről mindössze két cikk ír. Az egyik Molnár Farkasnak már említett cikke: Fogalomzavar az építészet és a politika körül. Molnár a haladó modern építészet álláspontjáról ítéli el azokat, akik politizálással vádolják (ugyanazt az építészetet hol borzsuának, hol bolsevistának, hol fasisztának nevezve) az aktuális, problémákat korszerűen megoldani akaró építészeket. „Mi ezekből a tanulság a laikus számára: Ne ítélje bolsevistának azokat, akik tiszta humanitásból és igazi szaktudásból szociális jellegű új építkezéseket akarnak minden ember számára osztálykülönbség nélkül. És ne tartsa nemzetietlennek azt az építészetet, amely általános kívánalmaknak eleget téve, nemzetközi színvonalat jelent” — írja Molnár Farkas. A másik cikk az új építészetről Ignotus esszéje. Ignotusnak ez az egy esszéje több értésről tesz tanúbizonyságot, mint sok kritikája a Nyugatnak, amely az új építészet „kockaságáról” siránkozik. Ignotus ír a szerkezetek szerepéről, megjósolva és felismerve azok szerepét az új stílus kialakulásában. Néhány megjegyzése, célzása, egy-egy építész említése bizonyítja Ignotus rendkívüli tájékozottságát az építészetben is. A Nyugat építészeti cikkei alapján átfogó és jellemző kép nem alakulhatott ki az olvasóban a kortárs magyar építőművészetről, s szinte minimális a külföldi törekvésekről megjelent információ is. Nem csodálkozhatunk ezen a tényen, akkor, ha megvizsgáljuk más újságok építészeti szemléjét is, vagy akár a korszak építészeti szaklapjainak az anyagát. Néhány kivételtől eltekintve (Vállalkozók Lapja, Tér és Forma) ezekben is gyakran tapasztaljuk a haladó törekvésekkel kapcsolatos érdektelenséget. Egy pregnáns példa erre az építészeti lapok ellenséges reagálása és a napi sajtó némasága Gropius budapesti látogatásával kapcsolatban. Bármilyen irodalmi-kritikai folyóiratnak témakörét a mindenkori igény határozza meg, akkor is, ha feladatául nem az általános igény kielégítését, hanem 77
