Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - TANULMÁNY - Horváth Iván: Széphistória - népballada
De a lány itt is túljár az eszükön, mert bejelenti, hogy apjától levelet kapott, amelyben tudatja: „Törökök, tatárok minden váraimot égették, rabolják minden tartományimot.”13 Erre a király a lányt hazaengedi. Gazdag ajándékkal megrakodva indul útnak. Amikor felszáll a gályára: „Hamar kikapcsolja komoka dolmányát, Királynak mutatá szép két almáját.”1'1 A vitézek a király parancsára a leány után erednek, de nem tudják utolérni. A lány szerencsésen hazaér, és otthon elmeséli: „Az ő leányátul Bankó ezt hogy hallá, Felséges királynak mint udvarolt volna: Nagy fenn hahotával azon nevet vala, Az ő leányának igen őröl vala.”15 Semptei Névtelen e vidámhangú, tréfás csattanóval végződő széphistóriát horvát nyelvű változat alapján fordította és a történetet Béla király budai udvarába helyezte.16 A szerző a széphistória utolsó előtti versszakában a keletkezést így írja le: „Horvátiul magyarra nem régen fordéták, Sebes Vág mentiben Semte városában, Rendelé egy ifiú gondolatjában, Az istenhez való szerelmet mutatván.”17 A fordítás ideje 1570. Az eredeti szöveg, amelyből Semptei Névtelen széphistóriáját fordította, egyenlőre nem került elő, de a délszláv népköltészetben sok variánsa ismert.18 A magyar népköltészetben is ismert e téma, de e variánsok elég messze állnak a Semptei széphistóriájától.19 A legközelebb áll a délszláv anyagban a Kurelac által 1846-ban Mučindrof-ban (Sopronudvar) — Ausztria — gyűjtött horvát nyelvű variáns. Bajza József szerint valószínűleg ennek a szövegnek a XVI. századi őse lehetett a magyar fordítást közvetlenül inspiráló minta.20 A Semptei Névtelen széphistóriájának délszláv forrásaival Pável Ágoston is foglalkozott.21 Szerinte a Bankó leányáról szóló széphistória a legnagyobb rokonságot a Bosanac-féle gyűjteménynek „Sestra Marka Kraljevića dvori cara” c. románc mutatja. Pável Ágoston a nyugat-magyarországi horvát anyagot nem ismerte. Fran Kurelac 1846-ban járt a nyugat-magyarországi (ma ún. ,,Gradišće-i” horvátok között,22 akik a XVI. század első felében érkeztek déli hazájukból Kőszeg, Sopron és Óvár környékére.23 Ebben az időben kb. 150 000 horvát hagyta el régi hazáját és telepedett le ezen a vidéken.24 A Semptei Névtelen 1570-ben fordította a széphistóriát, a nyugat-magyarországi horvátok ekkor mán az új hazájukban voltak. A nyugat-magyarországi (vagy Gradišće-i) horvátok között eddig három variációja ismert a katonalány történet balladai formájának. Két variánst Fran Kurelac gyűjtött, egyet pedig én jegyeztem le Horvátzsidányban. Mind a három ballada más-más formában dolgozza fel a történetet. Mučindrof. Fran Kurelac gyűjtése 1846-ban: 67 Zapovidal mlad kraljičac Starom’ mladom’ na vojnicu, I onomu starom’ ćaći, Megaparancsolta a fiatal király, Öregnek, fiatalnak hadba menni, És annak az öreg atyának is,
