Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Lázár Tibor: Az erdők-mezők ártatlan szívű gyermekei

tunk vele szakszerűen bánni. Annyi azért mégis megtermett benne, hogy egy kis baromfit és disznót lehetett tartani. Az év végén, a leszámolásnál, nekem is ugyanúgy meghozta a gabona-, a liszt-résszemet az uradalmi kocsi, mint a többiekét. Anyám örült a sok lisztnek, de szegény nem tudott vele mit kezdeni, hiszen a cigány-étrendben ismeretlen a kenyérsütés és a tésztaféle.

Lassan, nagyon lassan oldódtak a régi kötések. A cigányok édekes módon szemérmes emberek. Egymás között semmit nem szégyellnek, egymást nem szólják meg, de "... . :-gen (itt a falusi vagy magyar ember) előtt nem szeretik mutatni a szegénységüket vagy a bajaikat.

Siheder legény koromban nemcsak mi mentünk be a majorba vagy a faluba, hanem az ott lakó gyerekek is kijöttek hozzánk. Mi még akkor kunyhóban laktunk, földre szórt szalmán aludtunk és bútorunk sem volt semmi.

Mi is és a szüléink is szégyelltük ezt barátaink előtt. Ekkor határozta el a négy család a kunyhók lebontását. A szülők és a gyerekek rendszeres munkája elegendő pénzt teremtett ahhoz, hogy házat építsünk. Persze nem téglából, hanem karók közé vert sárból készültek az otthonok. Ez természetesen több volt a kunyhónál, egy más világ, ahová már egy-egy bútor is jutott. Ekkor éreztem azt a fontos második lépést, amely a kiemelkedést jelentette. Amikor hazafelé mentem, s megláttam a földből kiemelkedő házat a füstölgő kéménnyel, a tyúkokkal és a kiteregetett ruhákkal, éreztem egyre inkább hasonlóvá válók falusi barátaimhoz.

Külsőleg is igyekeztünk a többiekhez hasonlítani. Emlékszem, vagy tizenhat éves koromban vettem egy öltönyt és felkötöttem hozzá a nyakkendőt. Amikor édesanyám meglátott, elkezdett sírni és jajgatni, amiért „maskarát” csináltam magamból. Átváltozásomat szégyellték a többi cigány és önmaguk előtt. A gyerekek változása azonban lassan érezhetővé vált a szülőkön is. Ök is többet adtak magukra, a kisgyerekeknek nem engedtek bagózni, azokat is járatták iskolába és igyekeztek rendet tartani a ház körül. 1940-ben kezdtem dolgozni az olajiparban. A feltárt olajmezők szívták magukhoz a munkaerőt. Én is mentem, s nem bántam meg, mert azóta is ott dolgozom.

Milyen a cigányság belső emberi arculata, erkölcsi világa?

Ahogy mondtam a cigányok három fajtája ismert. Mindegyikre jellemző a törzsi szokásokhoz, a törzsi erkölcsökhöz való ragaszkodás. Ez olyan nagy, hogy nem is tud, de nem is akar más lenni a cigány. Mivel a cigányság évszázadokon keresztül vándorolt, többségükben nincs országhoz, szülőföldhöz kötöttség érzése. A törvényeket elfogadják, de azok sokszor a törzsi erkölccsel ellentétesek, s ezért nem tartják be, nem érzik azokat magukénak. Pl.: a fennálló törvények büntetik a lopást, a munka nélküli életet, de egyes cigány törzseknél a lopás nem bűn, hanem erény. Ismerek olyan cigány férfit, aki már három feleségétől vált el azért, mert nem volt ügyes, nem tudott lopni, és nem tudta eltartani a családot. Az ilyen erkölcsnek történeti okai vannak. A cigányok többsége állandóan vándorolt, ezért nem dolgozott rendszeresen. A nem dolgozó törzsek tagjainak is meg kellett élni, ezért loptak, kereskedtek, csereberéltek. Az ügyesség, a furfangosság szinte alapvető megélhetési forrásuk volt.

Egyes törzseknél a nő értékét évszázadok óta nem a szépsége, hanem eszessége, a lopásban való ügyessége és leleményessége jelenti. Ez törzsi törvény, ősi szokás, amelyet nem lehet máról holnapra felszámolni. Ha így nézzük a

51