Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - B. Hazanova: Az első ötéves terv városépítészeti elképzelései
építészeti kompozíció hatásosságának agitációs- és plakátjellege. E munkákban mintegy összegeződnek a 20-as évek második felének szovjet városépítészeti vívmányai. Valamennyinek alapgondolata — Moszkva központi területének szervezése, ahogy ezt a fogást a művészettörténész A. Fedorov — Davidov nevezte, „az állampolgári érzés”. Az akkorra már természetesen kialakult felvonulási útvonal, mely a Vörös téren kezdődött, majd a Szovjetunió Tanácsainak Palotája mellett a Kultúra és Pihenés Parkjában levő „Tömegmegmozdulások teréig” vezetett, — csak építészetileg öltött formát egységes térkompozícióban. A tervek ismertetik a városlakók tömegmegmozdulásainak már említett elemeit: az allékat, a száz méter szélességű gyalogos főútvonalakat, a találkozó felvonuló sorok számára kiképzett kettős allékat, a természetes amfiteátrumot, — tribünöket, a Moszkva folyó magas partján a rámpa kiképzésű színpadtereket, Luzsnyiki romantikus csatornáit és öbleit, a tömegpihenés- és sportlétesítményeket, a „Nagy Építkezés Fasorát”, az „Élmunkások Fasorát”, a „Feltalálók és Technikusok Fasorát”, a stadiont, a függőhidakat, melyek a folyó mindkét partján húzódó tribünök összekötésére szolgálnak, a víziparádékat. A 20-as és a 30-as évek hatására újszerű felismerések jelentkeztek a város- építészetben a 20. század városának vonatkozásában. A 20. század városa teljesen álá van rendelve a kor hallatlanul dinamikus ritmusának, a városlakók milliói új életformájának és végül az eddig soha nem látott tömegméreteknek, ahol a mérték már nem az elszigetelt ember, hanem az „embentömeg”. Ezekben az években terjed el a városépítészetben a szimbolika, mely közvetlenül kapcsolódott a képzőművészet és a színház agitációs formáihoz. Öröksége volt ez azoknak az első, Október utáni éveknek, amikor a forradalmi ünnepségek szertartásának jellegzetességei keletkeztek. — A tér ünnepélyes jellegének kialakítását tűzték ki célul áz építészek, akik az első szovjet városépítészek eszméinek következetes továbbfejlesztésére törekedtek. 1929—.1932-ig a Moszkva központi kerületének a jövőre vonatkozó térkiképzésével foglalkozó ún. „építészeti forgatókönyvek” fő célja az érzelmi ráhatás biztosítása. Ennek legelterjedtebb eszközeként az irodalmi-színházi jellegű kompozíció jelenik meg. A régi moszkvai terek rekonstrukciójával foglalkozó versenypályaművekre a várostér hősi-forradalmi dramaturgiáját aláfestő szárnyaló stílű pátosz volt jellemző. A szerzők Moszkva 5 terének szerkezeti átalakítását javasolták: az Arbatszkaja, a Trubnaja, a Szerpuhovszkaja, a Parasztok kapuja és az Iljics Városkapu — terét, hogy azok régi jelentésüknek megfelelően a „dolgozók kulturált pihenésének és forradalmi megmozdulásainak” helyévé váljanak. E versenypályázatok fő oélja az volt, hogy az építészet sajátos eszközeivel szolgálják a propagandát. Az átalakított moszkvai pereket olyan szimbolikus jelentésű létesítményekkel zsúfolták tele, melyek a tömegek számára rendezett látványos előadásoknak biztosítottak helyet: amfiteátrumokkal és lelátókkal, szabadtéri színpadokkal, híd-átjárókkal és rámpa-színpadokkal a felvonulások lebonyolításához: E terek szabadtéri színházi nézőtér szerepét töltötték be az ekkoriban alakult rádiószínházak működésekor. Az 193il-es év első hónapjainak társadalmi légkörét ragyogóan érzékeltetik e tervek csak úgy, mint a velük egy időben keletkezett, említett Tanácspalota építésére kiírt verseny pályaművei. Rokonítja őket forgatókönyveik vizuális tematikája, melynek alapján dinamikus, színpadszerű kiképzésű térkompozíciók, készültek. Ezek az elgondolások részben elvetik a tértervezés szokásos módszerét, bennük a tömeg uralkodik a tér felett. Minden eszközzel arra törekedtek, hogy Moszkva 563
