Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Aradi Nóra: 1917: új korszak a képzőművészetben

is magában foglal. És szinte mindenütt, ahol intenzív a forradalmi harc, megjelenik a „megváltás = forradalom” képpé formált gondolata, ami persze nemcsak a képzőművészet sajátossága. „Hozsánna néked, új isten, hozsánna .. /’ írja Tóth Árpád 1919-ben, és Juhász Gyula így kezdi 1920-as, A munkásotthon homlokára című versét: „Ki itt belépsz, templomba lépsz be, szentség a munka és erő..A képzőművészetiben ez a gondolat szinte egyidejűleg jelenik meg az orosz-szovjet, a magyar és a német alkotásokban, teljesen eltérő motívumok és kompozíciós típusok nyomán. Az orosz Kusztogyiev pravoszláv templomi zászlókká formálja 1918-as május elsejei pannóterveit, amelyekben a Madonna helyén jelenik meg ovális keretbe foglaltan, attribútumok glóriájától körülvéve, az építőmunkás lány vagy akár a pék ábrázolása. A német művészetben Lionel Feininger 1919-es, a Bauhaus folyóiratához készült címlapján A szocializmus katedrálisát fogalmazza meg, Karl Völker pedig a hallei pártsajtó székházába tervezett 1921-es freskóinak indító alkotásaként Krisztust ábrázolja a tizenkét apostollal, ötágú csillaggal Krisztus feje fölött és az egész kompozíciót összefogó „Világ proletárjai egyesüljetek” felirattal. Nálunk elég arra gondolni, hogy Szántó Lajos tanácsköztársasági plakátjának krisztusos alakjai fölött ott a felirat: „Proletárok Előre! Ti vagytok a világ megváltói!”, Egry József 1919—1920 körül alkotja a Vörös Krisztus vagy a Vörös megváltó című képét, Derkovits Gyula Püspöksüveges önarcképének egy 1922-es rézkarcváltozatán pedig az összekulcsolt kezek és a püspöksüveg csúcsával jelzett hossz- tengelyen jelenik meg, magán a süvegen, ötágú csillagban a .sarló-kalapács, az imádkozás-megváltás konkrét és Szándékolt jelentését értelmezve. És nem választható el ettől a felfogástól az a profetikus önarckép vagy próféta-motívum, amely Derkovits 1922-es, Utolsó vacsora című festményén az önmagát megváltóként értelmező művészt állítja elénk, és ami voltaképpen elindítja Derkovits művészetében a későbbi rejtett önarcképeknek a közlés intenzitása szempontjából kulcsfontosságú képi szerepét.

Röviden utalunk csak arra, hogy a forradalmi időszakban alakul emblémává a munkáserőt, a munkást, parasztot, az értelmiséget jelző korábbi attribútumok egész sora. Szovjetoroszországban és Lengyelországban megjelenik a fehérterrort széttörő vörös ék, tudomásunk szerint először nálunk tűnik fel — Bíró Mihály plakátjában — a munkáshatalmat megszemélyesítő vörös ököl: 1918-as moszkvai május elsejei dekoráció nyomán lesz a sarló-kalapács először az Orosz Szocialista Köztársaság, majd a Szovjetunió címerének eleme; ezekben az években érlelődik meg Liszickij körzőt tartó kezének fotómontázsa, ez a mindmáig érvényes értelmi ség-jelkép. A legősibb szerszámok, az alapszerszámok válnak osztályok és osztályviszonyok szimbólumaivá akkor, amikor Tatlin négyszázméteres aoélspirálvázként, forgó talapzatra építettként képzeli el a III. Internacionálé emlékművét.

Csak kiragadott mozzanatokkal érzékeltethettük azt a hatalmas, sokirányú műfaj történetet, témaváltozást, közlési intenzitást jellemző mozgást, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán elindult. És az Október nyomán közvetlenül észlelhető változásokból még távolról sem bontakozik ki a nagy művészettörténeti korszakváltás teljes képe, amely nemcsak néhány évet jellemez, hanem mindmáig tartó új periódust nyit, mind egyértelműbben és világ- viszonylatban mind szélesebb körben, sőt, egyre kiélezettebben késztetve választásra és válaszra a művészt és a művészetet: kikkel mit, hogyan és miért akar közölni. Oj értelme lett a művész egyéni és közösségi felelősségének, a művészet gyakorlati társadalmi funkciójának.

558