Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Pusztay János: A mari irodalomtörténet vázlata

tájt megjelent kötete, az „Onar” (óriás, 1943), Alal kumöl dene (Jószívvel, 1945) megjelentek sok esetben retorikával, túlzott pátosszal tele versek is, melyek kevés mély gondolatot, őszinte érzést tartalmaztak. Sokaknak a háború jelentette az első komoly élettapasztalatot, s egyúttal az első mély irodalmi élményt, mint pl. G. Matyukovszkijnak. Az ő „Szüngömasön kornö dón” (A győzelem útján, 1944) című poémája széles körképet rajzol a front harcairól, de bemutatja a hátország hősies helytállását is.

A próza főleg publicista, riport jellegű írásokkal jelentkezik. A háború élményét a háború után dolgozzák föl az írók. N. Lekajn „Kugu szarön tulöstözso” (A nagy háború tűzében) c. regényét még a fronton kezdte írni, s a háború alatt részietek jelentek is meg belőle, de regényformában csupán a háború után látott napvilágot (1948). A műnek inkább irodalomtörténeti értéke van.

Kim Vaszin is ez idő tájt kezdte el irodalmi tevékenységét. Történelmi témájú művekkel jelentkezik, mint a „Vütla lüska” (Zúg a Vetluga) c. kisregény mely a Sztyenyka Razin felkelésében részt vett marikról szól, vagy a „Jukej Jegorov” és az „Akpaj”, melyek a Pugacsov-felkelés korába nyúlnak vissza.

A dramaturgia műfajában a háború éveiben csekély számú alkotás született. Nyikolajev „Sineljan üdör” (Lány köpenyben — 1941—42) c. drámájának témája a Nagy Honvédő Háború, de nem tartozik a sikerült darabok közé. Oj név a mari irodalomban N. Árban, akinek „Janlök Paszet” c. drámája a korszak legjelentősebb alkotása, mely az irodalomban már sokszor fölvetett szociális konfliktust dolgoz föl. A szegény parasztfiú, harcol a szép Csacsavij kezéért, akit apja egy gazdag kérőhöz akar adni.

Nem sok jó mű született a háború utáni korszak (1946—53) irodalmában

sem.

A korszak vezető költői a háborúban résztvettek közül kerültek ki, akik szinte valamennyien kiadták háborús verseik kötetét. A világháborús versek másik, aktuális háborúról (Korea) írott versekkel bővültek. A 20-as, 30-as évek lírájához képest előrelépés nincsen.

A korszak egyetlen érdemleges regényét D. Or aj írta: Tütöra vost (A ködön át, 1951). Fejlődésregény, melynek írását még a háború előtt kezdte el, de amelyet időelőtti halála miatt nem tudott befejezni. A regény az új gazdaság- politika bevezetésének idején játszódik. Bemutatja a mari parasztság életének megváltozását, a régi életforma, a régi hit és a kulákság elleni harcot. Maga a főhős (Maxim Jamidanov) is régi vallási előítéletek rabságában élő családban nevelkedett föl. A család, sőt az egész falu akarata ellenére veszi el kedvesét feleségül. A falu egész fiatalságával küzd a régi szokások ellen. Ez nem egyszerűen nemzedéki konfliktus, mivel több öreg mari paraszt is támogatja a fiatalokat. Oraj érdekes parasztfigurákat hívott életre Oszip apó és Poksöm apó alakjában, akik a népi bölcsesség megtestesítői. A regény ma már eltűnt népszokásokat is megörökít, pl. a marik lóáldozatát. Oraj, „Csolga südör” (Örök csillag), 1950) című regényét a háborús tematikának szentelte. Földijének, ?z. Szamorovnak életét mutatja be, aki háborús hőstetteiért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

A mari dramaturgia alaptémája ebben az időszakban a kolhozfalu életének, anyagi és kulturális színvonalának megváltozása. A konfliktus sok esetben az egoista és a közösségi gondolkodású emberek között jön létre. A tematikát élettel megtölteni azonban nem sikerült. A mari irodalom művészeti fogyatékosságai egybeesnek a kor össz-szovjet irodalmának íogyatékosságai547