Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: A város peremén

színház, budapesti gyermekszínház, áthoztuk őket rendhagyó irodalom órára. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a pedagógusokkal együtt, mert a gyerekek több mint kilencven százaléka munkáscsaládokban nevelkedik.

— Igen sokat teszünk a gyermek művészeti csoportok szervezéséért. Jelenleg egy felső tagozatos színpadi stúdió, egy alsó tagozatos gyermekszínpad és egy képzőművészeti szakkör létezik nálunk. Van fafaragó és hímző szakkörünk is. Ennek az örömteli dolognak az a fonákja, hogy a munkásgyerekek aránya a művészeti csoportokban nem éri el az ötven százalékot. Pedig jó néhány kiugró tehetség is akad közöttük.

Gy. egy ötödik osztályos fiút említ, aki sorra nyeri a szavalóversenyeket, mégsem tudják elcsábítani a gyermekszínpadra. Többre becsüli a fizikai sikert, pedig — vélekedik — akár színész is lehetne belőle.

Kedvetlen konklúziója beszélgetésünknek, hogy már a kis művészeti csoportokból is kikopnak a munkásgyerekek. A pedagógusok és népművelők — a szülők teljesen elütő presztizsrendszere miatt — egyenlőre tehetetlenek.

*

T. J. a kertész éppen talicskázza be a háza elöl a virágok alá vásárolt trágyát. Rátámaszkodik a villára és cigarettát kotor elő.

— Akik itt laknak — magyarázza — egytől egyig dolgos emberek. Ügy kerültek ide, hogy az építkezésre ráment apai-anyai örökségük. Már akinek volt valamennyi. Aki csak a „majd lesz valahogyan”-ra házasodott, az a két keze munkájával kapart össze mindent. Szürke hétköznapok, s ugyanolyan szürke ünnepek hosszú sora kellett ahhoz, hogy szép házunk, kocsink, garázsunk legyen. Aki itt könyvekre meg más effélére fordította a pénzét és a szabad idejét, vagy megengedte magának a napi két-három fröccsöt, ma is bútorozatlan szobában él, autóról pedig nem is álmodhat.

Eddig elfogadom T. J. érvelését. Az embernek először laknia kell, hogy nyugodt körülmények között dolgozhasson. Csakhogy tudnak-e majd szabadulni a pénz mámorától ezek az emberek akkor, ha „mindenük meglesz”? Ha majd a ház, a garázs és a kocsi szentháromsága mindennapivá szürkül a birtokukban? Képesek lesznek-e nyugodni, ha új bútort vesz a szomszéd, vagy újabbra cseréli a kocsiját?

A napokban jött a híre, hogy az egyik utcabeli telket vásárolt a Balatonnál. Ö már „előbbre” jár nálunk. Vajon ki követi először?

*

K. I. maholnap ötven éves. Tavaly volt először üdülni az NDK-ban feleségével. Ezt a vállalati csereüdülési akció tette lehetővé. A tíznapos utazás nyolcezer forintjukba került összesen, de — számításaik szerint — csaknem ekkora értékű árut sikerült áthozniuk a határon. K. I. a hegyekre emlékezik még, meg arra, hogy ott rosszabbak az autók, mint nálunk. Pár napig esett az eső. Akkor istenigazában kialudta magát.

— Tudaj, valahogy más világnak látszott ez a városi élet kívülről. De más is volt még tíz évvel ezelőtt az holtbiztos. Majdnem minden szombaton brigádtalálkozót rendeztünk a vállalat csónakházában. Ezen nemcsak a fociról és a nőkről volt szó, hanem előjött a beszéd politikáról, filmekről, sok mindenről. De nálunk is szinte egymásnak adták a kilincset a vendégek pedig még csak az

47