Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Simonffy András: Anyám naplója - 1944

Délután már teljes létszámmal megjelentek a nemzetgyűlési tagok, (az istentiszteleten úgylátszik, nem volt kötelező a részvétel, ott elég gyéren lézengtek a honatyák). Vásáry elnöklésével megindult a dolog. Rövid megnyitó beszéd után javasolta, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés válasszon magának elnököt, két alelnököt és jegyzőt. Javasolta is elnökként Kim Béla egyetemi tanárt (orvos). No, lett erre nagy kiabálás: — Elfogadjuk! — Nem fogadjuk el! —Vén reakciós Kun Béla nem kell! — Juhász Nagy Sándor legyen az elnök! — Abzugolás, pfujjolás — végül is néhányan szót kértek. Egy intelligens külsejű fiatalember állt fel a második sorból, s kijelentette, hogy személyeskedésnek semmi helye itt, de úgy képzeli, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés egyöntetű akaratát nyilvánítja, ha azt kéri, hogy Juhász Nagy Sándor legyen az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, annál is inkább, mert tudomása szerint Kun Béla, betegsége miatt meg sem jelent... Erre az utolsó sorból egy gyenge kis öreg hang szólalt meg: „Én ugyan itt vagyok, kérném, de tisztelettel kérem az Ideiglenes Nemzetgyűlést, hogy személyemtől előrehaladott koromra való tekintettel eltekinteni szíveskedjék.” Most meg Juhász Nagy S. emelkedett szólásra, kérve az Ideiglenes Nemzetgyűlést, hogy az eredeti terv szerint mégiscsak Kun Béla legyen az elnök. (Ügy van! Éljen! Nem igaz, vén reakciós Kun Béla nem kell!) Ezek után egy hosszú ősz hajú, beteges kinézésű demagóg állott fel, kopott szürke felöltőben. Fél kezével a padba kapaszkodott, míg másik kezével hevesen hadonászott. Beszélni folyamatosan nem tudott, de akadozva ordított szavainak a lényege az volt, hogy le a Kun .Bélákkal, ilyen utolsó reakciós alakok ne akarjanak vezetni a továbbiakban. Életemben nem fogom elfelejteni ezt az ordítva hadonászó megszállottat.

Vásáry öt perc szünetet javasolt, ezalatt Kun Béla szépen hazament; a népet pedig lecsillapították.

Ez után az incidens után már simán, zökkenőmentesen gördültek az események. A javaslatot megváltoztatták, egyhangúan elfogadták, s így Zsedényi Béla, miskolci jogakadémiai tanár lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, al- elnök pedig Juhász Nagy Sándor és Sánta professzor (a későbbi Kossuth-díjas agysebész). Zsedényi egy gyönyörű Ézsaiás idézettel foglalta el az elnöki széket, pár pillanatig látszott idegességéből, hogy erre a szerepre nem számított, de hamarosan belejött, s ment tovább simán minden.

Pókhasú Balogh István plébános javasolta, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés elfogadni szíveskedjék egy szózatot, amely ezekkel a szavakkal fejeződött be: „Éljen az erős, független, demokratikus Magyarország!”

A jegyzőknél feliratkoztak a hozzászólók, s rövid szünet után meg is kezdődtek a hozzászólások. Voltak, persze, sikerültebbek, voltak gyengébbek, lényegében mindenki a földreformról, földosztásról beszélt. Hevesen éljenezték Sztálint és a szovjet hadsereget, s mámorosán kiáltottak akasztófát Hitlernek, Szálasinak, ha csak alkalom adódott rá. Volt, aki szidta a középosztályt, javaslatba tette intézményes kiirtását, akadt azonban olyan is, aki védelmére kelt. Volt szó az új magyar hadsereg felállításáról, s annak leglényegesebb feladatáról: a németek elleni háborúról (Miklós Béla). Sok szó esett természetesen az ezentúl demokratikus Magyarországról. Ezzel kapcsolatban Gerő felszólalásában a következőket mondta: ne tekintsünk mi ezentúl se jobbra, se balra, nézzünk Teherán felé.

Az összes felszólalások közül a legjobban tetszett B. Szabó kisgazda honatyánk. (Utóbb hallottuk, hogy államtitkár lesz.) Miután így a hozzászólások alapján a „szózatot”’ egyhangúan elfogadták, a Nemzetgyűlés félbeszakadt, és holnap délelőtt tízkor folytatódik.

511