Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Kende János: Emlékezés Szabó Ervinre

télye révén szükségszerűen a forradalmi fellendülés periódusának hazai kulcsfigurájává válik.

1917 koraőszién meggyorsultak az események. Ekkorra kitűnt, hogy az MSZDP politikai célkitűzései nem álltak összhangban a szociáldemokrata zászlók alatt felvonulók vágyaival. Az MSZDP változatlanul az általános választójog követelését állította előtérbe, de egyelőre még a „választójogi” kabinet ettől mes-szeálló programját is elfogadta. A tömegek számára az elsőrendű cél viszont az azonnali békekötés volt, s csak ezt követte a demokratikus szabadságjogok biztosításának, a közellátás megjavításának, a jobb munkakörülményeknek a követelése. Az is kiderült, hogy a párt erőfeszítései lényegében mind belpolitikai téren, mind a bákeközvetítések vonatkozásában s az időközben átalakított „választójogi” kormány politikája jobboldali fordulatot vett, megtagadta korábbi reformprogramját és kezdte visszavenni a munkásoktól a néhány hónappal korábban kiharcolt vívmányokat.

Látva a reakciós, militarista erők felélénkülését és az MSZDP tehetetlenségét, a baloldali értelmiségi ifjúságnak a Galilei-körbe tömörült tagjai — Du- czynska Ilona, Sugár Tivadar, Haász Árpád és néhány társa — illegális, háborúellenes propagandacsoport létrehozását határozták el. Tervük: a hadiipar munkásainak mozgósítása sztrájkokra, tüntetésekre és más háborúellenes akciókra, megfelelő mozgalmi kapcsolatok nélkül megvalósíthatatlannak látszott. Szabó Ervin közvetítésével azonban létrejött a kapcsolat. Ö hozta össze a fiatal értelmiségieket a szindikalista munkásokkal. Éneikül a találkozás nélkül — mint Duczynska írta — „ez a csoport nem tudott volna eljutni a cselekvésig és feltétlenül elvetél”.12 A döntő, elhatározó lépés tehát Szabó Ervin érdeme volt, aki — konspirációs szokásait félretéve — a kapcsolatfelvételt saját lakásán szervezte meg.

Duczynska Szabó Ervinnek tulajdonítja a csoport szervezési elvét, hogy ti. a hivatalos munkásmozgalom minden fórumát megkerülve, közvetlenül a forradalmi érzelmű bizalmiakra épült. „Végül is ezen a szervezési elgondoláson múlott minden. Ez lett a mozgalom emeltyűje” — írja Duczynska Ilona, s hozzáteszi, a kiépült üzemi kapcsolatok biztosították, hogy az 1918. januári lebukások után is életképes maradt csoportjuk.1'3 A röpiratok aláírása is (Zimmer- waldhoz csatlakozott magyarországi szocialisták, majd Forradalmi szocialisták) kifejezte, hogy a szervezet a szociáldemokrácia tagadásaként jött létre.

Az első megbeszélésen a mátyásföldi repülőgépgyár bizalmijának, Mosolygó Antalnak javaslatára röpirat kiadását határozták el. A röpirat általános sztrájkra, a haditermelés szabotálására szólított fel és háborút hirdetett a háború ellen.

A röpirat megjelenése után röviddel érkezett meg Budapestre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre. Az orosz forradalom nyilvánvaló szocialista, proletár jellege, a békedekrétum programot követendő példát állított a magyarországi forradalmi ellenzék elé. Mivel a „hivatalos” munkásmozgalom (az MSZDP) habozott tettekkel támogatni a fiatal szovjet államot, a forradalmi szocialisták magukhoz ragadták a kezdeményezést. A november 11-éin, 13-án, és 16-án tartott sorozatos megbeszélések egy, az októberi forradalom melletti ro- konszenvtünetést készítettek elő. Míg az első ülésen csak kb. húszán vettek részt, — a szervezőik legnagyobb megdöbbenésére — november 13-án mintegy 150—200 üzemi bizalmi jelent meg és határozott a november 17-i tüntetésről. A tüntetés napján került az utcára a kis csoport híres plakátja, a fegyvert kettétörő munkás. A plakát és a Köröndöin rendezett demonstráció íel502