Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Baka István: Háborús téli éjszaka (Vers)

A hóvirágok — ördögínyből nőtt fogak — ha ránk vicsorogtak, csizmáink jégállkapcsokat roppantva szét rájuk tapostak.

Láttuk a holdban — ezüsttálon Szent János levágott fejét, mosolygott ránk és prófétálta Krisztus-idők jövetelét.

Táncolhatott orfeumokban Salome szemérmetlenül, mi csillagos eget — gyertyákkal rakott asztalt — ültünk körül.

Virrasztottunk és énekeltünk, szomjan forradalomra, borra, ittunk, amíg tábornoki vállrojtokat termett a bodza.

És réteket férceit a zápor, ki látta, míg tartott az ünnep: szapora tűk varrják az ország testére a katonainget?

S nőttek a kukoricacsőre vicsorgó, sárga fogsorok, duzzadt a burgonya — a föld húsában rákdaganatok.

Virágzó fák — egyenkokárdás besúgók álltak sorfalat, és várták már Betlehem jámbor barmait a vágóhidak.

A világ besoroztatott, az erdők napszítt zubbonyán a vér és genny átütni készült, és megteltek a vagonok:

ACHT PFERDE ODER ACHTUNDVIERZIG MANN.