Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Baka István: Háborús téli éjszaka (Vers)
BAKA ISTVÁN Háborús téli éjszaka > Ady Endre emlékének I. Különös éjszaka ez, be különösen fénylik — ahogy rásüt a gyertya lángja — poharamban a vörösbor: összecsavart színházi függöny, — milyen színjáték kezdetére várva? Különös éjszaka ez, kísérletesen ragyog fel hirtelen az ablak jégvirága, akárha áttetsző tenyér — nem látszik, csak a ránca; tenyerét az üvegnek ki feszíti? ki készül betörni hozzám? ki által leszek lesújtva vagy megáldva? Különös éjszaka ez, didergők a holdnak mindenen átható röntgenfényében állva, áttetszik benne húisom, csontjaimnak se látszik, csak az árnya, de véremen megtörik, nem hatolhat ereim pirosába, állok eleven vérfaként, pirosló ágaimat kitárva, kapaszkodom piros gyökereimmel a téli éjszakába, állok meggörnyedvén az éjnek fekete szelében — tündérfa, Isten-átka, törzsemen már a kidöntetés jelével — milyen szekeroe sújtására várva? Ver még a szívem, patkók csattognak bennem, hóviharral küszködik egy lovas.
