Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - SZEMLE - Nagy Miklós: Irodalmunk lengyel tükörben
kák, könyvismertetéseik, esszék, tárcák adatainak összeállításáról, ez majd egy harmadik, a szerzőgárdától már előkészített kötet feladata lesz. A lengyel műfordítások száma rendkívül nagy. Mennyiségben csupán a német nyelvű kiadások múlják őket felül; még felmérettem irodalmunk szlovák, román, orosz meg szovjetarosz recepciója, de a lengyellel számbelileg nem mérkőzhet. Ez annál figyelemre méltóbb, mert a közvetlen szomszédnépek viszonyában a fordítók gyakran második anyanyelvként beszélték a magyart, gyorsan, könnyen reagáltak az új jelenségeikre. Általában könyvből, nyelvmestertől kellett elsajátítania nyelvünket annak a maroknyi csoportnak, amely északi barátainknál magára vállalta, s ma is vállalja a szellemi értékek közvetítését. Igaz, az 1939-es tragikus összeomlás után hazánkban talált menedéket a lengyel értelmiség egy értékes töredéke. Soraikból különösen líránk kapott kitűnő tolmácsokat. Karimiera lllakowiczówna meg Tadeusz Fangrat nélkül Ady valósággal ismeretlen lenne az ottani olvasók előtt, s Fangratnak köszönhető a meglepően korán elkészült első József Attiláékötet 1943-ban. Nálunk élt egy ideig a sokoldalú Marian Jachimowicz, Petőfi és Kassák szerelmese, továbbá Lew Kaltenbergh, akinek nevéhez Az ember tragédiája első teljes és méltó lengyel megszólaltatása fűződik. A fiatalabb évjáratú műfordítók azonban már nem az emigráció, hanem a varsói egyetem 1952-ben létrehozott tanszékének neveltjei. Elsősorban az ő vállukon nyugszik mai szépprózánk közvetítése, amiben néhány hazai podondsta (pl. Kerényi Grácia) segítségét sem nélkülözhetik. Csapiáros István és munkatársai azért is segíthetik a szépirodalom tolmáosolóinak kiképzését, mert e területen gyakorlati tapasztalatokra tettek szert. A tanszékvezető érdekes munkája a lengyel vonatkozású hazai költészet gyűjteménye (Kocham Twój Kraj címmel), amelyben fölvonult a műfordító-gárda színe-java, s Vörösmarty tói, sőt Batsányitól Rónay Györgyig, Fodor Andrásig ível. Sieroszewski regény és kisregény interpretációinak száma tucatnyi, megbirkózott Németh László szépprózájával, színpadi dialógusaival, mindig új fölfedezésekre indul élő irodalmunkban. 2. Hogyan válogattak másfél évszázad műfordítói, mi vált a szellemi találkozás folyamán ismertté, népszerűvé lengyel földön? Mert a műfordítás mindig válogatás. S a szelekciót egyszerre irányítja a tolmácsoló sajátos ízlése, amelyet a közönség érdaK- lődése, kulturális szükséglete döntően meghatároz, és a kiadó — esetleg üzlet vagy politikum diktálta — álláspontja. (Persze nem szabad megfeledkezni a fordító technikai, nyelvi készségéről. A szokatlan vagy túl nehéz stilisztikai, verselésbeli erőpróbától való visszaniadés nem lebecsülhető tényező.) Mindzek után nem meglepetés Jókai, Mikszáth és szerényebb mértékben Móra Ferenc meg Gárdonyi Géza közkedveltsége az ötvenes évék végéig. Ök hazánkban is a sikerlista ólén helyezkedtek el, a lengyel társadalom közgondolkodása, esztétikai értékrendszere pedig sokban rokon a magyaréval. Ennek jellegzetes példája a romantika tartós utóélete mindkét irodaiamban, s ami ezzel együttjárt: a történelmi regény hosszú virágzása. Ezen túl Jókait rendkívüli képiességei nemcsak Kelet-Európábán s a német nyelvterületen tették Petőfi mellett a legolvasottabb magyar alkotóvá, hanem Angliában is sikerült csatát nyernie a múlt század kilencvenes éviben. Ekkor átlag három-négy munkája jelent meg ott esztendőnként, kirtikai fogadtatása is kedvezőnek, néha kivételesen melegnek mondható. Szintén ez idő tájt tetőzött a lengyelországi Jókai-kultusz, ennek azonban részben mások az okai, így más regényekre öszpontosuíit, amint ezt Czigány Lóránt úttörő könyvét felhasználva megállapíthatjuk (Czigány: A magyar irodalom fogadtatása a viktoriánus Angliában (1976.)- Az erős feszültséget teremtő franciás romamtikájú Szegény gazdagok természetesen utat talált mindkét országba, Az arany embert mindkét helyen nagyon szerették megkapó köl'tőiségéért (utolsó varsói kiadása 1959-ből), ám aztán kétfelé ágaztak az utak. Olyan alkotásokat választottak ki a varsói, krakkói kiadók, amelyek a hazafias tüzet, függetlenségi törekvést szították, ekként lett nemzedékek körülrajongott olvasmánya az Eppur si muove, A kőszívű ember fiaival együtt. Ilyen szempont a britek közt nem érvényesült, ezért el is maradt az .Eppur simuove átültetése. Annál inkább izgattta a Szigetország képzeletét a„titokzatos Kelet”, hívták azt Albánia, Törökország vagy cári impérium néven. Az egzotizmus hullámától emelve ért el tíz kiadást Londonban a Szabadság a hó alatt, s vagy hatot a két, janicsárokról szóló történet (Fehér rózsa, A janicsárok végnapjai). Ezzel szemben az elsőként említett mű nem is került lefordításra Lengyelországban! 472
