Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám - SZEMLE - Laczkó András: Hajnal Anna költészete

kusa fejezte be ezzel bírálatát: „ma még nem lehet tudni, nem belőle fog-e majd kifejlődni az első magyar költőnő, aki verseit nemcsak érzi, de megmintázni is képes lesz.” Említettem már, hogy az indulás nem választható el attól a generációs váltástól, aminek jelei a harmincas évek közepétől jelentkeztek egyre erősebben a lírában. Hajnal Anna önálló versfüzete épp abban az évben jelent meg, amikor a Tizenkét fiatal költő című antológiában az akkori huszonévesek együtt, mondhatni programszerűen jelentkeztek. Rá is helytállóan állapította meg Szerb Antal, hogy lírizmusa összefüggésben van a holdvilággal, hogy az éjszaka neki is jobb közérzetet teremt. Kritikája egyik bekezdésében Szerb együtt említve Forgács Antal, Habán Mihály, Hajnal Anna, Kis Ferenc nevét, így summázta véleményét: „Ők becsületes, emberi értékű költők, kerülik a groteszket, a formajátékot és az enyészet harmóniáját. A harmincéves nemzedék tehetséges utócsapata.” A nemzedéki kapcsolódás így egyértelmű. Ugyanakkor ezen belül az is, hogy Hajnal Anna a generáció két „legérdekesebbnek” ítélt egyéniségéhez — Jékely Zoltánhoz és Weöres Sándorhoz — viszonyítva szűkebb tartományt munkál. Nyilvánvaló, hogy ő elsősorban impresszionisztikus alkat, aki úgy teremti meg verseinek hamvasságát, hogy az élménynek minél gyorsabban formát ad. Átforgatva korai köteteit, hamar szembeötlik, hogy mily gyakori a hely és idő pontos megjelölése, sőt az inspiráló cselekmény leírása (Égiek akarták így, Csikorogj hideg szél, Éjfél van, Találkozás, December stb.). A versépítésben a kérdések megválaszolása, a felvetettek mielőbbi megoldása volt a cél. Ekként kapott különös hangsúlyt — mint lehetséges végső felelet — az öröm és a múlandóság. Természetesen a két véglet érzelmi szempontból érdekes, ami egyúttal annak bizonysága, hogy az eszmei, gondolati háttérnek kisebb a szerepe. Ennek is mélyülni kell ahhoz, hogy valóban eljuthasson az „első igazi verseskötethez.” Vas István elemzéséből tudjuk, hogy az egész nemzedékre mily nagy hatással volt a német mitológiatudomány. Ez is segítette Hajnal Annát abban, hogy tágíthasson költői szemhatárán.

Babits Mihálynak ajánlott versében vezetésre, iránybeállításra kérte a mestert, hogy annak ismeretében nyugodt, bátor és szabad is legyen végre. A kivezetés minősége az útkeresés bizonytalan állapotából nem lehet kétséges. Ugyanakkor Hajnal Anna számára az érzelmek egy tartományának — a szerelemnek — meghatározó fontosságúvá emelkedésé is fordulóponttá vált. Első kísérleteitől érződött darabjain a versformáló akarat, a kötöttebb formációkhoz vonzódás, ami 1935 után nemcsak képessé tette „dalolni”, de szinte kényszerítette is. Az előbbi szó azért van idézőjelben, ment nemzedéki közös vonásnak tartható, abban az értelemben is, hogy énekelni legjobban az említett témáról lehet. A szenvedélyes szerelem uralma, illetve a magyar lírában Ady szókimondása után (és József Attila materiális megközelítésének térhódítása előtt) csak biedermeier klisékben és sémákban lehetett epekedni. Ebben a viszonylatban az érzelmi kapcsolat köznapi világának, meghittségének és gyengéd varázsának rajza, amit Radnóti Miklós Pogány köszöntő, Újmódi pásztorok éneke című köteteiben példázott, és a kedves személyiségének kézzelfogható leírása, a szerelemhez társított groteszk irónia, ami Hajnal Anna verseinek sajátja — egyként új, fontos, változást jelentő.

Ha csak a jelzőket olvasnék, minden bevezető nélkül, akkor is kiérződnék, hogy a költőnő másként „dalol”, hiszen „ijesztő, vad” szerelemről aligha lehet modorosán énekelni. Persze a kétely, hogy minden csak hasonlat, hogy minden csak álom, belevegyült az akaratnyilvánítás kifejtésébe, de végül is döntő motívummá mindannak közlése vált, amit — miként Vas István megjegyezte — akkor férfiak sem gyakran mondtak ki verseikben:

Tél volt, a kályha lángjai alig lobbantak, s — két szobor — feküdtünk egymás oldalán, csak néma szánkon a mosoly lett egyre tisztább, ékesebb, s meghalt bennünk az árvaság amire megreggeledett.

(Legszebb volt az az éjszaka)

A dicséret versei / Szépségét ki dicsérheti? Tegnap anyám előtt dicsértelek / jelzik leginkább azt az áradást, amit a szerelem teremtett meg Hajnal Anna költői erejében. További címfelsorolás helyett utalni szükséges egyrészt arra, hogy a himnikus szenvedély lírai darabjai együtt alkatnak igazi értéket, hiszen külön-külön, egyik vagy

467