Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám - Gunter Falk: Franz felébred (elbeszélés)

Meglepődve hallgatja az orgonakoncertet — tévesen állapíthatta meg az időt, korábbra járhat, mint várta. Megfürdök, gondolja. Hangosabbra állítja a rádiót, hogy a kádba csörgő víz ellenére hallhassa a koncertet, s újra visszamegy a fürdőszobába. Míg a tükörben szemléli magát, to­vább foglalkoztatja fekhelyén az ágynemű gombóca. A templomi orgona zúgó basszusa ellenére csendet érez. Mikor az orgonista magasabb oktávokat fog, s majdnem staccatóban csendülnek el a hangok, Franz gyors elhatározással ki­nyitja a vízcsapot, bedugja a dugót a lefolyóba, és fürdőhabot önt a kádba. Baljával a kád szélére támaszkodik, jobbjával a víz hőfokát próbálgatja, igazit a beállításon, és tudja, hogy mi van hátra neki. Bár nyugodt és világos az elhatározása, egy kicsit csak borzong. Forróbbra állítja a csapot. Fehér hab képződik a víz felszínén. Még egyszer belép az orgonahangoktól elárasztott szobába és kinyit egy szekrényt. Beletúr a sötétbe, kezével műszereket, sokféle, lényegében haszon­talan dolgot tapint, aztán megfogja a hosszabbítózsinórt. Még mindig meztelen. Kiveszi a kábelt, bedugja a konnektorba és kigöngyöli a három méteres zsi­nórt. Az előszobaszekrényből behozza a villanymelegítőt és a fürdőszobában rákapcsolja a hosszabbítóra. Halkan zümmögni kezd a készülék, a drótok barát­ságosan izzanak. Franz kimegy a konyhába, aztán mégis úgy dönt, hogy nem eszik. Ügy emlékszik, mintha a múlt éjszaka evett volna valamit. Megint kinéz az ablakon. Tíz óra felé járhat, igazítja helyre első becslését, ám nincs sok ked­ve megbizonyosodni róla, hát nem nézi meg az óráját. Üjra bemegy a fürdőszo­bába. Megméri a víz magasságát és elhatározza, hogy elzárja a csapot. Mérgesen visszamegy a szobába, kikapcsolja a rádiót. A fürdőszobában most már csak a hab halk pattogása és a fűtőtest züm­mögése hallatszik. Mégegyszer megszemléli magát a tükörben. Mosolyogni próbál: tükörképe visszamosolyog. Gyengéd érzés fogja el a teste iránt: finoman végigsimít haján a füle mögött és a csípején. Rituális sóhajtással ül le a kád szélére, és próbaképpen mindkét lábát a vízbe dugja. Túl meleg, de mert fázik, végül mégis belecsússzon a kádba. Mikor csípőjét eléri a víz, elviselhetetlennek érzi a fájdalmat. Nyakig víz­ben van — megnyugszik. Fekszik: semmit nem hall a buborékok pattogásán és a villanymelegítő zúgásán kívül. Fél — tudja. Teendőjét átgondolva megint bátorságra kap. Megemeli felsőtestét, kinyúl a kádból, míg újra nyakáig ér a víz, és a szint fölött tartja a halkan zümmögő fűtőtestet. Aztán elengedi. KURUCZ GYULA fordítása 448

Next

/
Thumbnails
Contents