Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - Baráti M. Lóránt: Hazafelé, akárhová... (vers) - Baráti M. Lóránt: Sorok a báródombi tanyából (vers)
BARÁTI M. LÓRÁNT Hazafelé, akárhová. A lombokra könyöklő madarak alszanak már. Csend, mindenütt. Jóéjszakát köszönnek az útszéli fák, a távolban virrasztó fények. Indulj, hazafelé, indulj, mintha haza tartanál. Egy nagy, haldokló, fekete madár vergődik lábaid előtt; tolláit átmosta az iszap, a sár. Sírás és gyász iker kettőse visszavonul a hajnal mélyútjai mögé. Kéz nem szól a kézhez, arc nem beszél az archoz, a haldokló fák jajonganak csupán, megíratlan verseid menyasszonya tegnap elvesztette jegygyűrűjét. Egy szem imbolyog előtted — kié? — Ismét elhagyott valaki, valaki majd újra a helyedre lép — megadóztatva a csendet, csendedet is; és holnap asszonyod lélegzetét... Sorok a báródombi tanyából 1. Naponta erre száll néhány madár: cinege, sármány, feketerigó, és nyílként-röpülő seregélyek, akár a nyári záporok — — sűrű csapatban egyre jönnek, és antik-pompájú, nagy darazsak is, és távoli csermelyek, nyári zajok: az ősz könnyűlovasai közelednek. 2. Naponta itt ébredek, itt virrasztók éjszakákon át, állok a szőlőtőkék között — innen messzire látok. És színek jönnek: a zöld, a fal-fehér, holnap venyigék vörhenye ijed föl, fák lépkednek felém az erdőből, árnyékom föléjük hullik — 37
