Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Fábián László: Minden ősszel van búcsú (elbeszélés)
mály, a sötétség, holott nem gyanítják a gondolat homályát, a lélek sötétjét: élnek, mert éltetik őket a gondolatok tétovaságát a lelőtt gép vinnyogása hasította félbe három fölszegett fej az eget vizsgálja néhány méterre a kertészháztól a lángolva, füstölve érkező talán látja a fölszegett fejeket: életében utoljára ilyesmit — odas! lelőtték! nem tudom, Fiksziben a rémület, a csodálkozás, az öröm kerekedik-e fölül gonosz motorzúgás füst és láng ha nem viszi el az Arbak fenyőinek a csúcsát, az csak csoda lehet kutyaugatás, kiáltozás a bunkerok felől ez a közibénk robbant ismeretlen a főszereplő: a Türüszt is lepipálta nem tudom, mibe kerül neki a mutatvány: jelenetét csupán részben értettem — a látvány oldaláról fél óra múlva Türüsz már hozta a pontos hírt: az ördögábécében esett le és fölrobbant; angol volt amint a füstölgő gép eltűnt a szemünk elől, szétrebbentünk, mindent érteni akartunk, hiányzott a magyarázat nagyanyám, Liza néni, anyám a húgommal ugyanúgy a bunker előtt állt, ahogyan a többi bunkerok lakói (már amennyit láthattam közülük), kinn állt mindenki, és kapkodva lihegték egymásnak az eseményt, noha bizonyára látta mindegyikük: a repülőgép hangja idejében érkezett meghívó csodálkozás- és sajnálatszövet Pacsoli nem tudja abbahagyni a csaholást: az Arbak nyúlszájú cselédlánya csitítgatja — mi volt az? húgom anyám kabátujj át rángatja — hasztalan és hasztalanul figyelem én is a felnőttek beszédét, abból semmi értelmeset nem lehet kiválogatni, ha mégoly Hamupipőke-ügyesség lakozna is bennem de bennem semmi és rajtam kívül annyi minden Liza néni alighanem unja a hírmagyarázatokat, lehintázik a bunkerba engem leginkább az érdekelne: messziről jött-e ilyen sérülten a gép és miért nem ugrott ki a pilóta (hallottam, van olyan ernyő, amivel meg lehet menekülni) ő talán nem ismerte vagy nem volt neki szeretném tudni, hol van a Türüsz, hiszen mindig ott van, ahol a legtöbbet lehet hallani, ahol a legfontosabb dolgokról beszélnek, a kocsmában még a kártyázok mögé is oda szokott állni, mintha ismerte volna a kis és nagy girigárét meg a vakmondást egyébként az is lehet, hogy ismerte — apja a legnagyobb ferblis a faluban anyám viszont szebben énekli bárkinél a Holdvilágos éjszakánt de hát hol a fenében lőhették meg ezt a gépet, hogy nem tudott a ker408
