Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Herceg Árpád: Profán, Felázott földben (versek)
Egy lap a Rodostói Mikes-naplóból Az agyam az eddig soha meg-nem-éltet éli meg. Szobámban szélvert fa sziszeg. Egemen iszonyú Hold süvít. Nap-nap után megcsókolom a keresztem. Vállalom, hogy a tenger-dörgésű szenvedés újra és újra fölfeszítsen. A lándzsát meg magam döföm a szívembe. Tudom, tudom: gondolsz majd rám, tünde Zágonom, és szólnak értem kolompjaád. Tudom, tudom: az arcom példa lesz, reménység. És mosolygok, mintha élnék. HERCEG ÁRPÁD Profán mint ki utálja már az írt betűt s beszélgetni szeretne bárkivel mint ha öngyilkosságra szánja el magát s gyámoltalanul szétnéz a férfi úgy akarom most hogy játssz velem
/
