Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Tersánszky meséi
Tersánszky meséi A meseíró Tersánszkyt aligha lehet csak irodalompolitikai kényszerhelyzetből „levezetni” (ahogy a róla szóló Arcok és vallomások-kot&t egyértelműleg magyarázza). A dogmatikus irodalompolitika „kiszorította az irodalomból”, Tersánszky „visz- szatért a gitárhoz”, áttért az ifjúsági irodalomra, sőt megírta „a magyar ifjúsági irodalom legszebb darabjai közé tartozó műveit” (Kerékgyártó István). Az értékeléssel nem lehet vitánk, valóban a magyar meseirodalom klasszikus értékeit képviselik Tersánszky meséi, meseregényei. Az író mesevonzalma azonban mélyebbnek látszik, mint valami „modus vivendi”. A mesék színvonala éppen a kiszoríthatatlanságot igazolja: ezek a mesék éppen a mese (vagy az egész ifjúsági irodalom) teljesjogú- ságát, „irodalmon-belüliségét” bizonyítják. Ehhez azonban Tersánszky-alka-tú-formá- tumú író kívántatik. Ha így értjük a kiszorulást: jó osere volt a mese bármilyen lehetséges műfaj helyett. Tersánszky külön bravúrja, hogy még a verses mesében is remeket alkotott. Mindez a legnemesebb „bosszú” bármely „kiszorításért”. Az Én fogom az aranyhalat (Rádió Gyermekújság Könyvek, 1947) annak a periódusnak a regénye, amelyben a Duna hídjait csónakjárat helyettesítette. Ma már „történelmi” regény, ami akkor egykorú „társadalmi gyermekregény” volt. „Törme- lékhalmok, ágyúvázak, bombatölcsérek, szemétkupacok” közt vezet a kőlépcső a folyamhoz. Egy rozoga halászladik arról bizonykodik a rompalotáknak, a csonka hídtoronynak, a csókáknak, a vízi járműveken szorongó utasoknak, hogy átvészelte a háborút, és „nem mállott el a horgonykötele”. Ez a ladik lesz az egyik főszereplő. Pityu (rendes nevén Zabi István) szerzi meg ezt a gazdátlan csónakot. Szülei a háború áldozatai lettek. Pityu teljes önállósággal kezdte meg új életét. „Ladikom van a Dunán. Valamiből csak élni kell!” — és tudta, hogyan lehet a kövér halból „csuda kaját begyerinteni”, és „lélekre kapatta a siker”. Pityunak más dolga is akadt. Miután „örökbefogadói”, Csipáék, a nyilas gaztettekért börtönbe jutottak, Pityu lett náluk „komoly, munkás családfő, oly igen fiatal fiú létére”. Az egyetlen, annál sokatmondóbb mesemozzanat a regényben a Vízi Fejedelem új törvényének meghirdetése. Pityu visszaengedte az aranyhalat a Dunába. A Vízi Fejedelem aztán (maga az aranyhal) bemutatta népének Pityut, „mint a szívjóság példáját”, és kihirdette a tilalmat a kis halak fölfalására. Aki „nem tartja meg a mosthoztam törvényt, büntetésül a te horgodra fog akadni” — ígéri a nagy halaknak Pityu jelenlétében. Az Én fogom az aranyhalat reális és mesés elemei együtt idézik a felszabadult ország fővárosának képét. A dunai cselekmény, Pityu rozzant ladikja, a mozduló város hiteles atmoszférája — emlékezetes, emlékeztető, jelképi erejű. Tersánszky kö.nnyed eszközű gyermekregénye csupa eleven áram, friss gyermeki jellempróba. A hídroncsok közt egy gyerek úszik a ladik felé. Visszanyúlás az elemi létformákhoz, a tápláló vizek őseleméhez. Egyetlen fellélegzés' a kisregény. Gyermeki életkezdet. Demokrácia van — mondja Pityu, s úgy érti, hogy szabad a Dunában fürödni. Hiteles a regény a háború súlyának éreztetésében, a romok „díszleteinek” tárgyilagos fölrakásában, antifasiszta indulatában és a történelmi remények sejtetésében. Gyermekalakjaiban (kivált a főhős Pityuban) mindazt a hitet, élet- igenlést és derűt fölmutatja, ami oly jellemző közös vonása Tersánszkynak és minden idők gyerekeinek. Ezek pedig „lélekcserélő” idők gyermekei, a mai „negyvenesek”. Akik Pityuval megtanulták, hogy „a melasz édes, folyékony, cukorrépából főzött anyag”, de nem kívánják újraízlelni az elfeledett édességeket. Csak igennel felelnek a regény befejező kérdésére: „öcsém Agyagos, Kis Húgom Aranyos! Nem szolgált-e érdeklődésedre és okulásodra a Zabi Pityu története és példája?” Az • Egy szarvasgím története (Révai, 1948) többsíkú ábrázolással válik nemcsak meséjében, hanem mondandójában is izgalmassá. A valóságos és jelképes hajtóvadászat mindvégig szembeállítja a Vadon Törvényét az embercsapatéval. A főhős szarvasgimet anyja oktatja: „Fiacskám! Az emberfaj gaz, gyilkos faj. A fenevadaktól csak az különbözteti meg, hogy a bevallott, az egyenes ellenségeskedésen kívül még mindenféle piszok, alattomos módokat is felhasznál a békés, kérődző állatok 382
