Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Pósfai János: Brigád - rendjelek nélkül
zett a mezőgazdasági szakmunkás képzőben. Kertész lesz. Édesanyja a háztartást vezeti, apja árukihordó a tejüzemben. A munka mellett iskolába járok. A Latinka Sándor Gépipari Technikum levelező tagozatán most végeztem el a második évfolyamot. Az érettségi bizonyítványhoz technikusi minősítést kapok, ha befejezem az iskolát. A brigád legfiatalabb tagja Horváth Lajos, 17 éves. Tavaly novemberben léptem be a műanyaggyárba. Fodrász szerettem volna lenni, apám el is intézte, hogy fölvegyenek. De nem tudtam kijönni az öreggel, mármint a főnökömmel. Azt mondtam, inkább vállalom a bejárást, a három műszakot. Az új szakmát hamar megtanultam, a formatest-gyártóknál dolgozom. A szüleim tsz-ta- gok, s most, hogy az öcsém is kimaradt az általános iskolából, magukra maradnak. Mert az öcsém meg burkoló szeretne lenni, úgy tudom, már megkötötte a szerződést a vállalatával. Mit tud a képtárépítésről? Én a felhívást nem olvastam, de amit a Laci mondott, én annak örülök. Dékány Kálmán húsz éves. A 405-ös számú ipari szakmunkásképző intézetben gépszerelő szakmát tanult. Rövid ideig a REMIX-ben dolgozott a karbantartóknál. Szerettem volna kijutni az NDK-ba vendégmunkásnak. A srácok közül sokan elmentek, mentem volna én is. A szüleim miatt maradtam itthon. Elváltak, én az anyámmal maradtam. Most úgy élünk, mintha semmi nem történt volna. A lakás miatt apám nem tudott elköltözni, megosztottuk a két szobát. Ő az egyikben lakik, mi meg anyámmal a másikban. Polski Fiatja van, néha azon viszi a brigádtagokat. Az üzemben ő az egyik ha- bosító. A Gagarin brigád nélkülözhetetlen tagja. Megalakulása óta a kis kollektívához tartozik Szilvási György. Nemrég múlt 29 éves. Azelőtt én hidegburkoló szakmunkás voltam, de nem tetszett. Eljöttem a műanyagba szeletelőnek. Ez könnyebb, jobban is szeretem. Persze a másikat sem azért hagytam ott, mert nem szerettem dolgozni, vagy valami. Lehetett választani, miért ne választottam volna. A brigádban „munka-embernek” hívják. Ez azt jelenti, hogy egy pillanatig sem tud tétlen maradni. Falun él szüleivel, sok állatot tartanak. Nemrégen telket vettek a Balatonon. Átépítették a családi házat, bevezették a vizet. A brigád tagjai is ott voltak, segítettek neki. Beliczki András 21 éves. Nős, két kislány apja. A várostól tíz kilométerre laknak felesége szüleinél. Autófényező szakmát tanult, de nem szerette. Apja is a műanyagban dolgozik, utána jött. A brigád egyik legaktívabb tagja. Vele még soha semmilyen probléma nem volt. Az esküvőjén részt vettek a barátai, akiktől a nősülés után sem szakadt el. Rendszeresen eljár a brigád rendezvényeire. Legutóbb beiratkozott az MHSZ gépjárművezetői tanfolyamára. A brigád „atyja”, s egyben az egyik legrégibb tagja, a 45 éves Szabódi János. Munkásőr, párttag. Az üzem munkáskollektívája is alapítóként ismeri. Jó munkás. Általában mindenről van véleménye, hallgatnak is rá. Az utóbbi időben mintha visszafogottabban élne, kevesebbet van a brigáddal. Szeletelő munkás. Két fia van. Néhány száz méterre lakik a gyártól, a brigád tagjai még nem voltak nála. Torna Istvánná bejáró, naponta ötven kilométert utazik oda-vissza. Jelenleg nem dolgozik, veszélyeztetett terhessége miatt otthon van. A második gyermeket várja. Három éve tagja a brigádnak. Építkezett, a brigád több ízben segített neki. Áprilisban jártak nála utoljára. Formaöntő betanított munkás. A férje lakatos az egyik szombathelyi üzemben. Nemrégen kérte, töröljék a brigádból, állapota miatt úgy sem tud részt venni semmiben. Azt mondták, maradjon. Átmenetileg kevesebb feladatot kap. Auer Júliának néhány hete volt az esküvője. Asszonynevén Varga Sándorné. Egy időben ő vezette a brigádnaplót. Adminisztrátor, rendszeres kapcsolata nincs a hungarocell üzemben dolgozó brigádtagokkal. A naplóba még nem írták be, hogy házasságot kötött, azt sem, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket... 346
