Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Pósfai János: Brigád - rendjelek nélkül
kívánja fejleszteni kultúráját, a művészetek és a társadalom kapcsolatát.” A képtárépítés gondolatát mi is jónak találtuk. Miután ez jelentős társadalmi segítséget igényel, úgy gondoltuk, nem maradhatunk ki belőle. A mi brigádunk még aznap elolvasta a felhívást. Megvitattuk és úgy döntöttünk, hogy tevékenyen részt veszünk az egyesület munkájában. Ha kell, pénzt adunk, és társadalmi munkát végzünk az építkezésen. A brigád minden tagja vállalta? Kivétel nélkül. Engem és Schlaffer József barátomat bíztak meg, hogy vegyünk részt az egyesület alakuló ülésén. Mi ott bejelentettük, hogy a Gagarin brigád tagja lesz a Szombathelyi Képtárépítő Egyesületnek. — Ügy tudom, fel is szólalt az alakuló ülésen. — Igen. S idén az Egyesület I. Közgyűlésén a Gagarin brigád nevében a város valamennyi szocialista brigádját felhívtuk: vállaljanak védnökséget a képtár felépítése felett, öt pontban fogalmaztuk meg a legfontosabbakat: 1. Minden szocialista brigád ajánljon fel kommunista műszakot, s az érte kapott összeget utalja át a Képtár javára. 2. Minden brigádtag vállaljon legalább 20 óra társadalmi munkát az építkezésen, a munkák gyorsítása, az átadás határidejének előbbrehozása érdekében. 3. Minden szocialista brigád legyen kész rendkívüli sürgős munkák elvégzésére. 4. Az építkezésen dolgozó szocialista brigádok (kőművesek, ácsok, szerelők, festők stb.) is csatlakozzanak felhívásunkhoz: tegyenek felajánlásokat a részmunkák tervezett határidejének csökkentésére, végezzenek kifogástalan minőségű, pontos munkát. 5. Minden brigádtag tudása legjavát adva törekedjék arra, hogy Derkovits Gyula és Dési Huber István munkásságát, s a kortárs művészek alkotásait bemutató, a köz- művelődésben oly fontos szerepet vállaló képtár felépítéséhez minden tőle telhető segítséget megadjon. Elsősorban a saját házunk táján próbáltunk újabb híveket toborozni. Leveleket írtunk vállalatunk szocialista brigádjainak. Ebben összefoglaltuk mindazt, amit a képtárépítésről tudtunk. Megírtuk, a június 29-én megalakult képtárépílö egyesületbe igen rövid idő alatt több mint másfélezren léptek be. A fővárosban és a megyében sorra alakulnak 'a baráti körök. Neves művészek, festők, írók, állami vezetők, közéleti személyek csatlakoznak, s lesznek pártoló tagjai az egyesületnek. Intézmények, szövetkezetek, vállalatok ajánlották fel, hogy anyagi támogatást nyújtanak a képtár építéséhez. Kértük az üzemünkben dolgozókat, elsősorban a szocialista brigádokat, csatlakozzanak hozzánk. Segítsünk a képtárépítésben, hiszen nemcsak magunkat, hanem gyermekeinket, későbbi utódainkat tesszük vele gazdagabbá. Volt-e foganatja ennek a levélnek? Igen. Ez év március 15-én már újabb öt szocialista brigádunk csatlakozásáról értesíthettük az Egyesület Intéző Bizottságát. Mit ajánlottak fel a brigádok? Többek között, hogy a képtár elkészültéig minden évben egy-egy kommunista műszakot tartanak, s az érte járó pénzt befizetik az egyesület címére. Ezen túlmenően évente 100—100 óra társadalmi munkát — 1980-ig összesen kétezer órát! — ajánlottak fel az építkezéshez. Vállalták az egyesületi tagsággal járó kötelezettségeket, feladatokat. Rendkívüli, tehát sürgős esetekben is az egyesület rendelkezésére állnak, — O — No de mégis, volt-e valami belső indíttatásuk, a brigád tagjai érdeklődnek-e a képzőművészet iránt? Nézze, mi csaknem mindannyian betanított munkások vagyunk. Néhányan ipari iskolát végeztünk, többen jelenleg is tanulunk levelezőn. Az igazság az, hogy a művészetekhez nem nagyon értünk. De a jó zene minket is megfog, ha égy szép képet látunk, megállunk előtte és elgyönyörködünk benne. A Derkovits Múzeumban jártak-e már? Mi tagadás, nem. De már szó volt róla, hogy együtt elmegyünk, valakit megkérünk, beszéljen a kiállított képekről. 344