Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)

EULON: Ha az volt. CLODIUS (haragosan): Az volt! RULON: Az volt, uram. (Csend. Clodius játszik a tőrrel.) CLODIUS: Ezóta meghalt a mágus. RULON: Meghalt, uram. CLODIUS: Oda az emberek halhatat­lansága. RULON: Oda, uram. CLODIUS: Szaporodjanak hát. Halja­nak meg és okosodjanak. Éljenek, míg meg nem halnak, jól vagy rosszul, amint az elődeik gondoskodtak róluk. És élje­nek az utódaik is, kicsit jobban vagy rosszabbul, úgy, ahogy amazok gondoskodtak őróluk. Éljenek az utódai­kért, azok meg az övéikért. Ez a dol­guk. És közben zabáljanak, ölelkezze­nek és vedeljenek... És fejtsék meg az atomok titkait. Hiába, az élet szép, így is szép, és talán csak így szép. (Csend.) És én, aki halhatatlan vagyok? Mi, Ru- lon? (Rulon hallgat.) Hagyd csak. Most nem tudsz követni. Most még tudok hinni a halhatatlansá­gomban. (Csend.) RULON: Melyikben, uram? CLODIUS (meghökkenve néz rá): Mi­csoda? RULON: A testiben vagy a lelkiben? (Csend.) CLODIUS (haragosan): Nem akarok bi­zonyosságot ! (Csend.) Ismételd! RULON: Nem akarod a bizonyosságot, uram. Clodius a tőrt odanyújtja Rulonnak. Az nem nyúl érte.) CLODIUS (szemrehányóan): Ne hagyd, hogy benned is csalódjam. (Rulon átveszi a tőrt. Clodius moso­lyog): Köszönöm. De lesz még egy munkád. Fi­gyelj. Utána elmégy Godivához. Meg­mondod, mi történt. RULON: Megmondom, mi történt. CLODIUS: Azt is: szerettem, megbocsá­tok, bocsásson meg. RULON: Szeretted, megbocsátasz, bo­csásson meg. CLODIUS: Ilyen egyszerű, Rulon. (Csend.) Azután megfojtod. RULON: Megfojtom. CLODIUS: Nem. Mégsem. Elcsúfítanád. (A tőrre): Ezzel inkább. RULON: Ezzel, uram. CLODIUS: Vigyázz rá, kérlek. Irtózik a fájdalomtól. RULON: Irtózik. (Csend.) CLODIUS: Lásd, én mindig úgy ját­szottam, mintha sose lenne vége. Akár­hogyan is, de halhatatlan voltam. RULON: Halhatatlan voltál. CLODIUS: Csak ügyesen. Én is nehezen tűröm a fájdalmat. RULON: Nehezen tűröá, uram. (Áll, kezében a kés.) CLODIUS (szemrehányóan): Rulon! (A testőr karja meglendül. Gyors füg­göny, ezzel egyidőben rövid halálsikoly.) VÉGE 341

Next

/
Thumbnails
Contents