Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
RULON: Szenilis vagy, uram. CLODIUS: Ott a kártya az asztalon. (A fiához): Nézd meg, kérlek. ECTOR (nézi a kártyát): Lisolfus palotásról A fiát hozza bemutatni. CLODIUS (sóhajt): Egy hülyével több a köz szolgálatában. Hát még? ECTOR: Beovulf úr, a főkincstartó. CLODIUS: Tovább. ECTOR: Gontran püspök úr. Hitfouzgal- mi ügyek. CLODIUS: Ki még? ECTOR: Hatto érsek. (Elakad a hangja.) CLODIUS: No? ECTOR (görcs a torkában): Trón... utódlás. CLODIUS (Godivához): A műsor rendben? ECTOR: Apám ... CLODIUS (Godivához): Mi? GODIVA: Rendben, uram. CLODIUS (a fiához): Tildrum is fellép. Tudod (— Godivára —), anyád szolgálója. Istenien táncol. Rulon? RULON: Istenien táncod, uram. CLODIUS (Godivához): Csengess, kérlek. (Godiva csenget, majd helyetfoglal a trónszéken. Rulon mellégördíti Clodiust tolókocsistól, az asztalfőre. Ector is leül.) (A másik ajtón egymás után vonulnak, be a főurak; elől a két érsek, aztán Beovulf és Lisolfus, mögöttük Balor. A fiú felnőtt férfi, fejjel magasabb az apjánál, gonosz és bamba; az első pillanattól leplezetlenül meregeti a szemét Godivára.) (Valamennyien mély bókkal köszöntik a királyt, együtt vagy egymás után.) (Clodius bólint): Jó napot. (Lisolfushoz, Balorra): ö az? LISOLFUS: A fiam, felség. (Balorhoz): Mutatkozz be őfelségének. BALOR: Nevem Balor, felséged szolgálatára. (Clodius nézegeti. Amaz feszeng, majd zavarában szinte ordítva ismétli): Nevem Balor, felséged szolgálati ára! CLODIUS (Lisolfushoz): Nem hasonlítotok. LISOLFUS: Az anyjára ütött. CLODIUS: Aha. (Balorhoz, súgva): Mit mondtál, hogy is hívnak? BALOR (ordít): Balor, felséged szolgálati ára! CLODIUS (tölcsért formál a füle mellett, még halkabban súgja): Hogy? Nem hallom. BALOR (torkaszakadtából üvölt): Nevem Balor, felséged szolgalatjára! CLODIUS (Lisolfushoz): Értelmes fiú. Van vér a pucájába, mi? LISOLFUS (ragyog): Meghiszem, felség. Kitűnő vívó. BALOR: (röhög): Mindig a fejre megyek, felség. Kinek az orrát szokom levágni, kinek a fülit. LISOLFUS: Ideje, hogy szolgálatba lépjen. CLODIUS: Majd később. Éhes vagyok. Rulon? RULON: Éhes vagy, uram. GODIVA: Üljetek le, urak. (Az urak elhelyezkednek. Balornak nem jut szék, odaáll az apja háta mögé. Clodius int, Godiva csenget.) (A hátsó ajtón egy szolgáló üstöt hoz be, az asztal közepére állítja. Mögötte jön Hermon, merőkanállal, fatálcán kenyérszeletekkel. A háttérben felbukkan egy ágrólszakadt hegedűs, vele egy szomorú bohóc.) (Miközben Hermon kiosztja a kenyérdarabokat): BEOVULF (Godivához): Milyen szépséges ma a mi szeretett királynénk. (Gontranhoz): Nem találja, püspök úr? GONTRAN: A szépség Isten ajándéka. CLODIUS (Balor felé bökve a kanalával, a szolgálóhoz): Még egy terítéket. (A szolgáló kimegy. A muzsikus hangol, miközben a bohóc a lábához kuporodik. Clodius, Hermonhoz): Ossz! (Az asztal túlsó vége felé): Onnan kezdd. Nekem a végén. Nem szeretem a hideg ételt. Rulon? RULON: Nem szereted, uram, a hideg ételt. ( (Az urak sorban odatartják a tányérjukat a kondér széléhez, Hermon porcióz- za az ételt. A szolgáló visszajön, tányért és kanalat nyom az ácsorgó Balor markába. Közben): HATTO (Clodiushoz): Beszéltem a királyfi lelkiatyjával. Azt mondja, őfelsége igen buzgó a hit dolgában. (Moso310 i
