Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)

SZEREPLŐK:

CLODIUS,

a legszegényebb király, 60 éves GODIVA,

a sárból vétetett királyné, 20 éves ECTOR

a daliás királyfi, 19 éves RULON,

a beprogramozott testőrparancsnok,

kor nélkül

LISOLFUS,

a gaz palotagróf, 50 éves BALOR,

szellemdús gyermeke, 30 éves BEOVULF,

a kapzsi főkincstárnok, 40 éves

HATTO,

a gondolkodó érsek, 40 éves GONTRAN,

a hitbuzgó püspök, 40 éves HERMON

mágus, a tudomány mártírja, 30 éves TILDRUM,

a romantikus táncoslány, 15 éves

HEGEDŰS

BOHÓC

Szolgálólányok, tánczenészek, süketnéma testőrök

I. RÉSZ

Terem Clodius király palotájában. Széles, nagy asztal, megterítve bádogtányérokkal, cinkkupákkal. Az asztalfőn trónusszerű szék a királyné számára, féloldalasán, hogy Clodius tolószéke majd elférjen mellette.

Legalább két járat, az egyik nagy, kél- szárnyas ajtóval. Minden szegényszagú: mállóit, pecsétes, koszlott, ütött-kopott; a trónszék párnázatából kilóg a lószőr. A királyi család tagjainak ruházata sz lesz különb: szétmosott rokolyák, foltozott palástok, tátongó csizmák, csámpás- ra taposott cipellők. A főpapok és inagy- urak jelmeze viszont kirívóan választékos, csillogó.

Jön Ector királyfi; szép, sudár ifjú. A trónhoz megy, megsimogatja a támláját, aztán egy zsámolyra kuporodik, fejét a trónszék ölébe hajtja.

Godiva jön. Fiatal, de teljesen érett asz- szony; királynői, de nem megközelíthetetlen.

GODIVA: Ector!

{A fiú megrezzen, felugrik a zsámolyról. Godiva nevet):

Szunyókáltál ?

ECTOR: Dehogy.

GODIVA: Akkor ábrándoztál.

ECTOR: Ugyan miiről?

GODIVA: Mondjuk: egy lányról. Valid be.

ECTOR: Mondom hogy nem.

GODIVA (nevet): Jó, jó. (Leül a trónszékre.) Korán jöttél. Még nincs kész az ebéd.

ECTOR: Te is korán jöttél, anyám. GODIVA: Utánad jöttem. (Csend.) Apád megint fent volt egész éjjel.

ECTOR: Tudom, anyám.

GODIVA: Azzal a mágussal. Csak tudnám, mit művelnek.

ECTOR: Aranyat csinálnak.

GODIVA: Te hiszel benne?

ECTOR: Nem tudom, anyám. Nem értek hozzá.

GODIVA (idegesen): Ne mondd mindig: anyám. Nem állhatom.

ÉCTOR: Így írja elő az etikett. GODIVA: Most magunk vagyunk. Szó líts Godivának.

ECTOR: Ahogy parancsolod.

GODIVA: Hisz alig van közöttünk korkülönbség.

ECTOR: Négy hónap.

GODIVA: Lásd, még a nővéred se lehetnék. (Feláll a trónról, átsétál a termen, leül a kerevetre.) Szeretsz te engem, Ector?

ECTOR: Az etikett...

GODIVA: Etikett! (Csend.) A fiúk nem szeretik a mostohákat. Dehát én nem vagyok igazi mostoha. Vagy igen? (Csend.) Valamit kérdeztem.

ECTOR: Csakugyan nem vagy igazi mostoha.

GODIVA: Örülök, ha őszintén gondolod. (Csend. Nézi a fiút, elmosolyodik):

307