Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Simai Mihály: Az égre pingált kiscsikó
sorpárt, a versre-elég rímötletet. Szemünk előtt telítődik jelentéssel a jól strukturált szöveg. Az első sorban a szójáték zenei, a másodikban jelentéstani eredetű (antonimia): Zivatar a hivatalom. Kis időre nagy hatalom. Egyik legművészibb verse a Kéményseprő. A téma nem új, de mindig érdekes. Simái talál újszerű megközelítést: „kimosdatja” a fekete embert, és táncba hívja. Megejtő a fekete figura embersége. A vers a kötet legtökéletesebb darabja.. Két akusztikai bravúrt valósít meg mindvégig következetesen és funkcionálisan: ez a kettő (a ritmikai és az alliterációs dúsítás) szétválaszt- hatatlan, átjárja egymást, és együtt szolgálja a vidám alakrajzot. Minden strófa nyolc szabályosan váltakozó ütemből áll: négy hagyományos négyszótagos teltsé- gű és négy megmértékelten hangsúlyos, két rövid szótaggal szaporázó ötszótagos ütemből. Az ötszótagos ütemek tehát időmértékes elemet tartalmaznak (a két szökkentő, aprózó szótagot), ezzel szimultánná teszik a vers ritmusát. A vers szóválasztása, versmondattana, szórendje teljes összhangban van a ritmikai és alliterációs lüktetéssel: Mosd meg markod, feketéd vedd le, arcod paskolod, huzakodj szebbre! Vidor an botló, vígan csetlő, várnak a táncnál, kéményseprő! Szellemesen gyermeki, „gyermekszerű” a Kis metszőkés, nagy olló. Kivált ez a strófa: Nyisszant egyet — barackot nyom a szilvafa-koronára. Legkivált pedig Réber László „micsuri- ni” figurájával a „fagylaltfa” alatt. A képsor szójátékokból pattan ki, s pontosan „időzíti” ezt a csattanót: Oltsd be azt a fagyait ott! Hadd teremjen egész nyáron fagylaltot! Néha a szójátéknak, rímötletnek nincs elég versszervező ereje. Kivált, ha a téma nem elég izgató (Mák-katonák). A túlírás is fenyeget (A tél tündére). Egészében azonban jó színvonalú a kötet, néhány verse kiemelkedő szépségű. (Móra Kiadó 1976) CS. NAGY ISTVÁN HELYREIGAZÍTÁS Az Életünk 1977/2 számában a Zelk kötetéről szóló kritika (Cs. Nagy) két mondata helyesen így hangzik: „A hokkedli itt is ellenszenves tárgy neve, tehát a szó is taszít, a tárgy „jellemét festi”, még akkor is, ha nagyanyónak nevezi” (190. o.). „sajátos színfoltot jelentenek a sportversek” (192. o.). 288
