Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - SZEMLE - Péntek Imre: Rekedt dúdolás közösségkeresőben (Ladányi Mihály költészetéről)
Jönnek mindenfelől, a társadalom mellékutcáiból és útvesztőiből. — írja. A látvány — amely minden győztes forradalom híveit gyanakvással tölti el — valóban nem valami lelkesítő. Az 1956 utáni korszakot sem csupán dicsőséges munkasikerek jellemezték. A konszolidációnak egy csomó elnapolt üggyel is számolnia kellett, a társadalomfejlődés új alternatíváival a szocializmus körülményéi között. Az anyagi gyarapodás, a jólét sürgető igénye, a körülötte kialakult polémiák — mellette, vagy ellene — a mind differenciáltabbá váló rétegeződés, a rétegek közti különbségek és időnként éleződő konfliktusok felbomlasztották azt az idilli és vulgáris képet, amelyet a brosúrák hirdettek. Ladányi költészetét kezdetben a szembenállás éltette. Fáradhatatlanul védte az új, szilárduló hatalmat a kispolgárok és polgárok rohamozásától, ál-beilleszkedésüktől, lefegyverző demagógiájuktól, andalító eszmény-hangzavaruktól. A „múlt gyönyörű szavait" idézgeti ellenükben, „az anyag gyermekeinek” gyanakvását élesztgeti magában. De idő múltával mind nyilvánvalóbbá vált: „a polgár” — ha nem is személyesen — de mentalitásával, érvrendszerével, életmódjával és ízlésével a munkások körében is jócskán fellelhető. Egyfelől a „testvéri tömegekhez" tartozás vágya fogalmazódik meg Ladányiban: ... külvárosokban kószálsz éjjelente ... ... És majdnem sírsz, úgy ölbe kap a vágy, itt legyél otthon ... Itt ismerheted föl, hogy mi sodort mostanáig, mióta megszülettél. (Arckép háttérrel) Forró és súlyos vallomás ez a tartozás- és kötődéstudat költői hitvallása. Hasonlókat bőséggel idézhetnénk. Ám az „osztály” „történelmi hivatását” a mindennapi gondok érdekcsatározása közben „aprópénzre” kénytelen váltani, és az új munkásrétegek öntudata sem áll mindig „hivatása magaslatán”. Ladányi nem mulasztja el ezt lereagálni: ... lealkudjuk a konyhapénzt és fütyülünk a történelemre. (Danolva) A nagybetűs osztály — ismeri fel — Kis Jánosokból áll, akik néha fölöslegesnek érzik magukat, és kiszolgáltatottnak az általuk létrehozott hatalmi apparátusok mellett, a bürokratikus ügyintézés megalázó tortúráiban. A kijózanodáshoz bizonyára hozzájárultak az olyan élmények is, amelyek az Esti sétában megjelennek: Köztük ődöngök, s nem vesznek be társnak, mikor a konyhák fényében ázik a piros hetes, és nem tudom, mért gondom nékem ez. A „megszólításra várva” Ladányi keresztül-kasul bejárta Magyarországot, nemcsak „horizontálisan”, „vertikálisan” is, hogy a szociológia divatos műszavaival éljünk. Kóborlásai nyomán egyre változatosabb, bonyolultabb valóságkép bontakozott ki a költő előtt, a kényszerű „mintavételek” részletei felbomlasztották a „polgár és proletár” ellentétét, de ugyanakkor Ladányi előtt a szocialista átalakulás értelme, célja is 273