Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - SZEMLE - Péntek Imre: Rekedt dúdolás közösségkeresőben (Ladányi Mihály költészetéről)

Jönnek mindenfelől, a társadalom

mellékutcáiból és útvesztőiből. — írja.

A látvány — amely minden győztes forradalom híveit gyanakvással tölti el — valóban nem valami lelkesítő. Az 1956 utáni korszakot sem csupán dicsőséges munkasikerek jellemezték. A konszolidációnak egy csomó elnapolt üggyel is számolnia kellett, a társadalomfejlődés új alternatíváival a szocializmus körülményéi között. Az anyagi gyarapodás, a jólét sürgető igénye, a körülötte kialakult polémiák — mellette, vagy ellene — a mind differenciáltabbá váló rétegeződés, a rétegek közti különbségek és időnként éleződő konfliktusok felbomlasztották azt az idilli és vulgáris képet, amelyet a brosúrák hirdettek.

Ladányi költészetét kezdetben a szembenállás éltette. Fáradhatatlanul védte az új, szilárduló hatalmat a kispolgárok és polgárok rohamozásától, ál-beilleszkedésüktől, lefegyverző demagógiájuktól, andalító eszmény-hangzavaruktól. A „múlt gyönyörű szavait" idézgeti ellenükben, „az anyag gyermekeinek” gyanakvását élesztgeti magában. De idő múltával mind nyilvánvalóbbá vált: „a polgár” — ha nem is személyesen — de mentalitásával, érvrendszerével, életmódjával és ízlésével a munkások körében is jócskán fellelhető.

Egyfelől a „testvéri tömegekhez" tartozás vágya fogalmazódik meg Ladányiban:

... külvárosokban kószálsz éjjelente ...

... És majdnem sírsz, úgy ölbe kap a vágy, itt legyél otthon ...

Itt ismerheted föl, hogy mi sodort mostanáig, mióta megszülettél.

(Arckép háttérrel)

Forró és súlyos vallomás ez a tartozás- és kötődéstudat költői hitvallása. Hasonlókat bőséggel idézhetnénk. Ám az „osztály” „történelmi hivatását” a mindennapi gondok érdekcsatározása közben „aprópénzre” kénytelen váltani, és az új munkásrétegek öntudata sem áll mindig „hivatása magaslatán”. Ladányi nem mulasztja el ezt lereagálni:

... lealkudjuk a konyhapénzt és fütyülünk a történelemre.

(Danolva)

A nagybetűs osztály — ismeri fel — Kis Jánosokból áll, akik néha fölöslegesnek érzik magukat, és kiszolgáltatottnak az általuk létrehozott hatalmi apparátusok mellett, a bürokratikus ügyintézés megalázó tortúráiban. A kijózanodáshoz bizonyára hozzájárultak az olyan élmények is, amelyek az Esti sétában megjelennek:

Köztük ődöngök,

s nem vesznek be társnak,

mikor a konyhák

fényében ázik a piros hetes,

és nem tudom, mért gondom nékem ez.

A „megszólításra várva” Ladányi keresztül-kasul bejárta Magyarországot, nemcsak „horizontálisan”, „vertikálisan” is, hogy a szociológia divatos műszavaival éljünk. Kóborlásai nyomán egyre változatosabb, bonyolultabb valóságkép bontakozott ki a költő előtt, a kényszerű „mintavételek” részletei felbomlasztották a „polgár és proletár” ellentétét, de ugyanakkor Ladányi előtt a szocialista átalakulás értelme, célja is

273